21709. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés telefon központokhoz

— 2 vizsgáló- és végjelzőtelep gyanánt is szerepel, a fölhívandó előfizető vonalvezetékéhez kapcsolja. A telep által létesített áram a fölhívójelző (al) elektromágnesének tekerületein oly irányban folyik át, hogy ennek polárosságát fokozza. A fölhívójelző elektromágnese polárosságának növekedése azt idézi elő, hogy az alatt, míg a két vonalvezeték egymással össze van kötve, a vezetéken átáramló fölhívóáram a fölhívójelzőt ki nem válthatja. A szóban lévő találmánynak a 2. ábrán látható kiviteli módozata az épen leírttól annyiban különbözik, hogy a kapcsoló dugó által bekapcsolt központi helyi telep nem befolyásolja közvetlenül a föl hívójelzőt, hanem azt egy lekapcsoló elektromágnes gerjesztése következtében az alatt, míg a két vonalvezeték egymással össze van kötve, a vezetékről lekapcsolva tartja. Az (a) fölhívó elektromágnes, mely ép úgy, mint az előbb leírt esetben polározva van, az evvel párhuzamosan összekötött (k) elektromágnes (1) ós (m) fegyverzetén át van a vonalvezetékbe bekapcsolva. A (k) lekapcsoló-elektromágnesnek nagy az önindukcziója. Az előfizető által a vonalban létesített fölhívó elektromágnes a kis indukczióval bíró fölhívójelzőt már működésbe hozhatja, mielőtt a (k) elektromágnes az (1) és (m) fegyverzetét meghúzhatná, minthogy a vonalon át áramló áramimpulzus a lekapcsoló elektromágnesben ennek nagy önindukcziója miatt csak lassan érheti el a kellő erősséget. Mikor a kapcsolódugót az egyik vagy másik (h hl) kapcsolóba bedugjuk, a (k) elektromágnesen, valamint a fölhívójelző (a) elektromágnesen az (i) központi helyi telep szolgáltatta áram oly irányban folyik át, hogy a fölhívójelzőt polárossága miatt nem működtetheti. A (k) elektromágnest azonban ez az áram gerjeszti, tehát a jelzett lekapcsoló elektromágnes az (a) fölhívó elektromágnest a vezetékről kétsarkűan lekapcsolja és ily helyzetben tartja, míg a két vonalvezeték egymással kapcsolva van. A (k) elektromágnes nagy önindukcziója meggátolja, hogy a beszélgetést közvetítő áram azon át a fémes áramkör egyik vezetékéből a másikba folyjék. A kapcsolási elrendezés oly képen is módosítható, hogy a fölhívójelző (a) elektromágnesét nem polározzuk, önindukczióját lehetőleg kicsivé, ohmos ellenállását pedig a lekapcsoló elektromágnesnek vele párhuzamosan kapcsolt, nagy önindukczióval bíró csévéjénél nagyobbra vesszük. Mielőtt a központi helyi telepet a kapcsolódugónak az egyik előfizető kapcsolóba való bedugása által a vezetékhez kapcsolnék, a fölhívó váltakozóáram a mágnescséve nagy önindukcziója következtében csak a fölhívójelzőt fogja működésbe hozni, vagy azt legalább is azelőtt kiváltani, mielőtt a (k) lekapcsoló elektromágnes az (1) és (m) fegyverzetét meghúzhatná. A dugó segélyével hozzákapcsolt központi helyitelepből jövő egyenáram, melynek intenzitása a fölhívó áraménál kisebb, úgy az a fölhívójelző, mint a lekapcsoló elektromágnes csévéjén átfolyik. A fölhívójelző nagy ohmos ellenállása miatt ez az áram a fölhívójelző csévéjében nem érhet el akkora erősséget, hogy a fölhívójelzőt működtethetné, ellenben a jóval kisebb ohmos ellenállással bíró (k) elektromágnes magját eléggé mágnesezi, hogy ez az (1) és (m) fegyverzetét meghúzhassa és így a fölhívójelzőt lekapcsolhassa. Ugyanezt a hatást oly módon is elérhetjük, hogy nem a fölhívójelző ohmos ellenállását választjuk nagyobbra, hanem érzékenységét kisebbre, mint a lekapcsoló elektromágnesét. A 3. ábrán látható kiviteli módozatnál ugyancsak egy (k) lekapcsoló elektromágnes lel alkalmazást, mely az (a) fölhívójelzővel párhumazosan van kapcsolva és az (1) fegyverzeten át rendesen voualvezetéknek a kérdőkapcsoló (c d) rugóihoz kapcsolt elágazásába van beiktatva. A (k) lekapcsoló mágnesnek tekercselése előtt egy (q) önindukcziós ellenálláscséve és a lekapcsoló mágnes tekercselésével párhuzamosan egy (o) polározódó czella van bekapcsolva. A kapcsolódugónak az egyik (hl h?) kapcsolóhüvelybe való bedugásánál a vezetékhez kapcsolt központi helyitelep szolgáltatta áram egy része a (k) elektromágnes és a