21616. lajstromszámú szabadalom • Önműködő záró ill. rögzítő berendezés ajtók, ablakok vagy hasonlók számára

— 2 — kengyel a (b) rúgószár által kifelé szoríttatik és az (a—b) rúgó meghatározott helyzetben állva marad. Ezen a 3. ábrában pont-vonallal jelzett helyzetben az ajtó félig nyitott helyzetében van a rúgó által rögzítve. A rajzon példaképen fölvétetett, hogy az ajtó a zárt helyzetben körülbelül merőlegesen, tehát félig áll nyitva, természetes azonban, hogy az (f) és (el) peczkeknek egymáshoz viszonyított helyzete szerint az ajtónak más nyitott állást is adhatunk. Ha az ajtót félig nyitott helyzetéből (3. ábra II.) az I. illetve III. nyíl irányok egyike szerint elforgatjuk, akkor a (b) rúgószár az (e) kengyelre úgy hat, hogy ez balra, illetve jobbra forgattatik el, a mi mellett a rúgó a kengyelnek forgási irányát követi és az ajtóra nyomást gyakorol, vagyis azt becsukja (3. ábra I.) illetve egészen kinyitja (3. ábra III.). A mint tehát látható, a rúgó az ajtót önműködően csukja vagy nyitja, mihelyt azt semleges helyzetéből az egyik vagy másik irányban elforgatjuk, míg a középső neutrális helyzetben az ajtó önműködően állva marad. Hogy az ajtónak a rúgó általi becsukásánál a kemény becsapódást elkerüljük, a 4—6. ábrákban föltüntetett elrendezést alkalmazzuk. Ezen elrendezés egy a (d) alaplemezen az (el) kengyelkaron alkalmazott (k) csavaranya segélyével beállíthatóan megerősített (i) fékező alaplemezből áll, mely az (el) kar áthatolási helyén (s) hasítékkal van ellátva. Az (i) alaplemez egyik oldalán két sarokalakúan fölhajlított (il és i2) lécczel van ellátva, a melyekben az (1) illetve (n) és (o) állítócsavarok vannak elhelyezve. Az (1) állító csavar feje a (d) alaplemez sarokszerűen fölhajlított (dl) részéhez fekszik, míg az (n és o) csavarok végei a (d) alaplemezre támaszkodnak. A fékező alaplemeznek alsó oldalán egy (m) nyúlványa van, a melyhez az ajtó becsukása alkalmával a kettős rúgó (b) szárának körívben lengő vége hozzáütődik. A (b) rúgószár végében az (e2) peczeknek játéka van, úgy hogy az (m) nyúlványhoz való ütődés alkalmával a (b) szár annyira mehet vissza, hogy a nyelv mellett elcsúszik és az (e2) peczek vagyis az (e) kengyel anynyira fordul el, hogy a 3. ábrabeli helyzetbe jut. A (b) rúgószárnak a fékező alaplemez (m) nyúlványához való ütődése és a rúgónak annyival való visszaszorítása által, hogy a nyúlvány mellett elhaladhat, az ajtónak becsukása alkalmával összegyűlt eleven erő elfogyasztatik, a mennyiben a fékező alaplemezhez való iitődéskor hirtelen megakadályoztatik, a rúgó abban, hogy az ajtóra hatást gyakoroljon. A (b) rúgószár szabaddá tétele után még elegendő ereje van a rúgónak arra, hogy az ajtót egészen becsukja. A mint tehát az előzőkből látható, ezen egyszerű záróberendezsés majdnem oly zajtalan ajtócsukódást idéz elő, mint a léghengerrel és dugattyúval ellátott drága záróberendezések. A rajzon ajtók számára föltüntetett záró illetve rögzítő berendezés hasonló módon fékező alaplemezzel vagya nélkül ablakok stb. számára is alkalmazható, tehát önműködő, nyugodt ablakzá.-ást érhetünk el, Az eddigi hasonló czélra szolgáló berendezésekkel szemben, jelen találmány legnagyobb egyszerűsége és olcsósága mellett még azon előnyt is nyújtja, hogy az ajtók, ablakok stb. félig vagy egészen nyitott helyzetükben szintén rögzittetnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő záró illetőleg félig vagy teljesen nyitott helyzetben rögzíthető berendezés ajtók, ablakok vagy hasonlók számára, jellemezve két egymással szemben rugalmas (a és b) szárból álló rúgó által, a melynek egyik hosszabb (a) szára az ajtó keretén vagy más alkalmas helyen megerősített (d) alaplemez fix (f) peczkéhez, míg másik (b) szára a (d) alaplemezben (el) szára körül forgathatóan elrendezett (e) kengyel (e2) szárához van erősítve, jellemezve továbbá az által, hogy az (a és b) rúgószárakat összekötő (c) rész hasítékalakúan van kiképezve, a melyben az ajtón vagy