21615. lajstromszámú szabadalom • Acetlylénfejlesztő
_ 4 -az (1) kamra alsó részébe, mely innen is- j mét fölfelé emelkedve, egy kevéssel ezen kamrában lévő rendes vízszin alatt végződik. Föltéve, hogy a fejlesztőkamrában a rendes nyomás 130 mm.-nyi vízoszlopnak felelne meg, úgy az (50) edényben a vízszin 130 mm.-rel magasabb volna az (1) kamra rendes vízállásánál. Ha a víznek az (1) kamrából való mindenkori kibocsátása alkalmával ebben a vízszin csökken, úgy a két edény között csakhamar 130 mm.nél nagyobb vízszin különbség állna elő. Ennek az a következménye, hogy az (50) edényből kellő mennyiségű víz folyik át az (1) kamrába és itt a vízszint a rendes magasságra emeli. Ez alatt természetesen az (50) edényben a vízszin csökken, mire az úszószelep kinyílik és az eltávozott víz a vezetékből ismét pótlódik. A váltakozó vízbefolyás és elfolyás folytán az (1) kamrában a hőmérséklet igen alacsony fokon tartatik, melynek szabályozása szintén a mindenkori elfolyás menynyiségével eszközölhető. Ha minden gázfejtési periódus kezdetén körülbelül 4 liter vizet bocsátunk ki, úgy ezen mennyiség ugyanannyi hideg vízzel pótolható, mely az (1) kamrába a víz fölszinéhez közel vezettetik be, ott, a hol a legnagyobb hőfejlődés lép föl. A víz melegebb fölszine tehát lehűttetik, mi mellett a hideg víz egyidejűleg a gázfejlesztésnél föllépő maradékok kicsapását is eszközli. Az által, hogy a fejlesztőkamrában alacsony hőfokot tartunk fönn, a karbidnak a tölcsérben és a buktatószerkezetben való megbomlását is elkerüljük, úgy hogy a fejlesztő megindítása előtt gáz sem fejlődhet benne. Az (50) edényből az (53) cső vezet a gáztartányokba, melynek az a czélja, hogy ezekben a rendes vízszin föntartassék és a párolgási veszteségek pótoltassanak. A (18) hengerből kifolyó víz egy (54) csőbe kerül, melynek egyik vége, az; szapgyfijtőbe vezet, másik vége pedig a fejlesztőt fölvevő épületből kivezet, és mely a mésziszap szabad befolyásának biztosítása czéljából a szabad levegővel közlekedik. A 7., 8., 9. és 10. ábrákon a gázfejlesztőnek másik két kiviteli alakja van föltüntetve. Ezek tetemesen egyszerűbb szerkezetűek és kevés számú lángzó táplálására szolgálnak; ezen készülékek oly helyeken alkalmazandók, a hol egy állandó vízforrással való összeköttetés nem lehetséges, mely a gázfejlesztő kamrát állandóan önműködően tisztítaná. A 7., 8. és 9. ábrákon föltüntetett fejlesztő egy fönnálló (55) hengerből áll, mely ferde fenékkel és a fenék legmélyebb pontján egy kibocsátócsappal van ellátva. A henger egy kúpalakú (56) fal által két kamrára van osztva, melyek közül az alsó a gázfejlesztőkamrát képezi, míg a fölső a gyűrűalakú (57) gázfölfogó harang fölvételére szolgál. Egy az (55) hengerrel konczentrikus (58) henger az (56) falhoz van erősítve és ennek közepén halad át; alsó áttört vége a fejlesztőkamra ferde feneke és az (56) fal között körülbelül középen végződik. Az (58) henger fölső vége az (55) hengerből kinyúlik és fölül az (59) tölcsért hordja, mely keskeny karimájával az (58) henger fölső szélén nyugszik. Egy harmadik (60) henger az (58) hengerre teleszkopszerűen ráilleszkedik és az (55) henger fölső részében lévő vízbe nyúlik és ez által az (58) henger és az (59) tölcsér számára vízelzárást képez. A (60) henger alsó szélén egy (L)-alakú (61) bevágással bír (7. ábra), melybe egy az (58) hengerre erősített peczek lép, a (60) henger rögzítése czéljából. A (60) henger tetején egy nyílással van ellátva, mely egy csavarmenettel ellátott (62) süveggel van elzárva és melyen át az (£9) tölcsér karbiddal megtölthető. A (63) buktatókészűlék eggy (64) kereten forgathatóan van megerősítve, mely keret két (65) kampó vagy kiugrás segélyével az (58) hengerre fölfüggeszthető. Ezen készülék (66) forgattyúja egy (67) rúd által a gázfejlesztőkamrában egy U-alakú (68) rúdnak középső részével vanöszszekötve, melynek szabad végei az (57) gáztartányban az (56) fal által hordott (69) fönnálló csöveken mennek keresztül.
