21591. lajstromszámú szabadalom • Újítások hydrauliks légsűrítőkön

4. ábra függélyes metszet a 3. ábra (C—D) vonala szerint és az 5. ábra részletrajz. (a) az aknát, (b) a vízbevezető csövet jelzi. A (b) cső fölső vége kevéssel a hengeres (e) vízszekrény (d) feneke fölé ér és az (f) karimában végződik. A vízszekrény a (g) csövön az (y) víztartállyal közlekedik. A (b) cső fölső végét egy sor, alúlról fölfelé tölcsérszerfien kiszélesedő, egymás fölött elhelyezett, gyűrűalakú (h) légcsatorna veszi körül. Mindegyik (h) légcsatorna alsó belső széle egy lefelé nyúló, lejtős (j) karimával van körülvéve, mely a közvetlenül alatta fekvő gyűrű belső falára fekszik, a legalsó légkamra (i) karimája függélyes és a (b) cső fölső élére fekszik. A (h) gyűrűk belső oldalán egy sor V-keresztmetszetű (k) csatorna van megerősítve, úgy hogy a csatornák nyitott oldala lefelé forduljon, ezek a csatornák vízszintesen és párhuzamosan fekszenek és a gyűrű által körül vett rostélyt képeznek. Mindegyik (h) gyűrűbe egy-egy (v) cső alsó vége torkollik, melynek fölső vége zárva van és az oldalt alkalmazott (200) toldatán egy nyílással van ellátva, mely előtt a (w) tolóka foglal helyet. Ez a tolóka a (v) csövön át beáramló levegő mennyiséget szabályozza és egy a (141)fogasrúdba fogódzó (140) fogaskerék által indíttatik működésnek. A függélyes irányban mozgatható hengeres (m) rész időszakosan a legfölső (h) gyűrű fölső élén nyugszik és egy fölfelé nyúló karima által tartatik a kellő helyzetben. Ez a rész oly magas, hogy ha a legfölső gyűrűre feks?ik, fölső élével a víztartályban lévő víz legmagasabb szintje fölé ér és egy szelepet képez, mely a befolyó víz mennyiségét szabályozza, illetőleg a víz befolyását teljesen meggátolja. A szelep működtetésére egy (o) henger szolgál, mely a (p) lemezen van megerősítve. Ezt a (q) tartók támasztják alá, melyek alsó vége az (e) kamra fölső végére van szerelve. Az (o) hengerben mozgó (r) dugattyút az (s) dugattyúrúd köti össze az (m) hengerrel, mely a (141) fogasrúddal mereven, van kapcsolva. Az (o) henger alsó vége egy (u) cső segélyével egy háromfuratú (4) csap (3) burkolatának (2) nyílásával van összekötve, a háromfúratú csap burkolatának másik két nyílása a külső levegőre torkollik, illetőleg egy T-alakú csőcsonkkal közlekedik, melynek egyik (7) ága a (8) csővel, másik (q) karja pedig a vízszintes (10) hengerrel közlekedik. A (10) henger (12) dugattyúját a (13) dugattyúrúd a (14) emelő egyik végével köti össze, melynek másik vége a csap forgóval van összekapcsolva. A (13) dugattyúrúd külső vége egy szögemelő (16) karjával van összekapcsolva. A (13) dugattyú külső vége ezenkívül egy szögemelő (16) karjával is össze van kötve, mely (17)-nél van a (p) lemez (18) karján ágyazva. A szögemelő másik (19) karja egy beállítható ellensúlyt visel. A hengeres (m) szelepet függélyes irányú mozgásánál egy csoport (25) sín vezeti, melyeket fölső végeiken a (26) gyűrű köt egymással mereven össze és melyeken az (m) szelep (27) görgői futnak. Hogy a legalsó (k) csatornák közei között lefolyó vizet annyira elterelhessük, hogy az a csatorna nyitott alsó oldalát lehetőleg tökéletesen kitöltse, egy különleges berendezést alkalmazhatunk, mely az (m) szeleppel együtt hozatik működésbe, hogy ennek hatását erősítse. Ezt a berendezést egy (28) gyűrű képezi, mely a (h) vízcső fölső részében van elhelyezve és egy sor párhuzamos, vízszintes, háromszög keresztmetszetű (29) pálczát visel, melyeknek fölfelé fordult élük van. A jelzett pálczák fölső élei a (k) csatornák között fekszenek és ezekkel párhuzamosak. A (28 29) részek által képezett rostély (30) pálczák tartják, melyek a (31) emelők végein függnek, mely emelők a (26) gyűrű (32) karjaihoz csatlakoznak. Mindegyik emelő másik vége (133)-nál az (m) szelep belső falával csuklósan van összekötve. A (31) emelő vége és a (30) rúd között a (130) hüvely létesít csuklós kap-