21588. lajstromszámú szabadalom • Kézi távolságmérő katonai és mérnöki czélokra
a (3) hüvelyből kitolják vagy abba behúz- ' zák, s így a távcsöveket egymáshoz közelítik vagy egymástól eltávolítják, mialatt a (2) keretben vezetett (7) peczkek a csövek párhuzamos állását biztosítják. A 8. ábrában bemutatott foganatosítási alaknál a peczkek helyett (8) szánt alkalmazzuk, mely a távcsövek párhuzamos helyzetét biztosítja. A távcsöveknek a szemtávolsághoz képest szintén beállíthatóknak kell lenniök. Ezen czélból pl. a bal csövet körülfogó gyűrűn levő (9) hüvelyben a másik cső (10) rúdja jár. A távcsövek közelítésének vagy távolításának mértékét a (10) rúdon lévő beosztásról leolvashatjuk. A távcsövek illetőleg a lencséknek a tárgy távolság szerint való beállítása ösmert módon a (6) kerék forgatása által történik, mely kerék csavaranya gyanánt van kiképezve s forgatáskor a benne lévő (11) csavarorsót kitolja, avagy behúzza. Ezen (11) csavarorsó végén lévő fejen keresztül a (9) hüvely át van dugva, úgy, hogy az orsó haladó mozgását (9) hüvely és a (10) rúd, illetőleg a két szemcső is követi. (5. ábra). A távcsövet használó személy szemeinek optikai egyenlőtlenségét azáltal korrigáljuk, hogy a szemlencsét még külön beállíthatjuk, annak ki- vagy becsavarása által s a beállítás mértékét a szemcsövön lévő (27) beosztásról lehet leolvasni (2. ábra). A távolságmérő legfontosabb részeit képezik a ketté metszett tárgylencsék s a lencsefeleket mozgató szerkezet. A távcsövek tárgyfelőli végébe a (12) gyűrűk vannak csavarva. Ezen gyűrűkre az azokkal azonos méretű (13) gyűrűk vannak helyezve, melyekbe a tárgylencsék vannak foglalva. A (13) gyűrűk a tárgylencsékkel együtt a lencsék optikai középpontján át ketté vannak vágva. A (13) gyűrűk külső felei s így a megfelelő (14) lencsefelek is a (12) gyűrűkhöz vannak erősítve, míg a befelé fekvő (15) féllencsék a megfelelő félgyűrűkkel együtt a (12) gyűrűkön a (17) rések által megszabott határ között, az elmetszés irányában elcsúsztathatok. A (17) résekbe a (13) belső mozgó gyűrű felekből kinyúló peczkek nyúlnak. A (13) gyűrűk mozgatható feleinek csúsztatása a (18) peczkek segélyével történik, (9. ábra) melyek a (12) tárcsa (16) nyílásain keresztül nyúlva a (19) csap körül forgó kétkarú (20) emelőnek végén lévő aczélhegyű villa szárai közé illeszkednek. Ezen (20) emelőknek a (22) rúgó által szorított másik vége a (21) exczenterekre támaszkodik. Az emelők több részből összszetett egészet képeznek, úgy hogy csavarokkal pontosan kiigazíthatjuk a kopás által föllépő tágulásokat. A (21) exczenterek (23) tengelyre vaunak ékelve, mely szintén több részből áll úgy hogy a széthúzásnak és összetolásnak enged. Ezen (23) tengely a (24) hüvelybe van erősítve, melyre viszont a (25) kerék van ékelve úgy, hogy a (25) kerék forgatásakor a (23) tengely végein lévő (21) exczenterek is fordulnak s a (20) emelők a (18) peczkek segélyével a (13) gyűrűk belső felét és az ezekbe foglalt (15) féllencséket egyöntetűen eltolják. A (25) kerék beosztásokkal van ellátva, mely mellett a (2) keretre erősített (26) mutató látható. A műszer használatba vételekor a (25) kereket úgy állítjuk, hogy annak 0 pontja a (26) mutatón lévő jellel összeessék, vagyis a két leneseiéi optikai középpontjai összeessenek, amikor különben is egy akasztópeczek megakadályozza a kerék további forgását. Midőn a csöveket a szemtávolsághoz képest az (5) kerékkel, a szemlencséket pedig a szem látóképességéhez a (6) kerékkel beállítottuk, a tárgynak csak egy képét látjuk a távcsőben. Ekkor a (25) kereket mindaddig forgatjuk, míg a két féllencse optikai középpontjai eltolódnak s ennek következtében a távcsőben két kép keletkezik. A (25) kerék forgatása folytán a mozgólencsék képe a fix lencsék képe mellett mindaddig emelkedik, míg a talppontjuk a fix képek fejpontjával összeesik. Ekkor a (25) keréken alkalmazott beosztásról olvassuk le a tárgy és a szemlélő közötti távolságot. Az optikai folyamatot a 7. ábra mutatja.
