21546. lajstromszámú szabadalom • Elektromos úton működtetett légkibocsátó szelep légnyomásos fékekhez

ta á -Szelep alatt lévő csöcsonkhoz (1. ábra) csatlakozik. Ha a mozdonyvezető a fékvezetéket megtölti, a sűrített levegő az (1) tömlőn a berendezésbe jut és az (i) kibocsájtó szelep alatt lévő teret megtölti. Innen a levegő az (m) csatornán a (k) nyomásmérő (n) dugatytyúja fölé áramlik, ennek következtében a dugattyút lenyomja és az (o) rúgót megfeszíti. Nyomásmérő gyanánt tetszőleges szerkezetű rúgós manométer használható, mely az (m) vezetékhez lehet kapcsolva. A 6., 7. és 8. ábra ezt a berendezést ábrázolja. Az 1. ábrán látható berendezésnél az (n) dugattyú lefélé nyúló rúdjával egy ékalakú (q) szigetelő van összekötve, mely a lefelé mozgásánál a hajlékony (r) áramzáródarabot a nyíl irányában oldalt eltolja. Ez az áramzáródarab egy (s) rúgóra van szerelve, mely a (k) nyomásmérő egy (t) karján van megerősítve. A (q) szigetelődarab fölső, vízszintes fölületéhez csatlakozik a (p) áramzáró darab, úgy hogy a dugattyúnak a 4. ábrán látható helyzetbe való gyors lefelé mozgásánál a rugalmas (r) áramzáródarab a (p) áramzáró darabon átugrik és a (p és r) részek egymással nem érintkeznek, tehát áramzárás végbe nem megy. Ha a vezetékben a munkanyomás normális, az (n) dugattyú egészen a lökethatárolóig lefelé nyomatik (4. ábra) és a (p) áramzáródarab állandóan az (r) áramzáródarab alatt marad. Ha a vezetékben a nyomás kisebbedik, az (n) dugattyú az (o) rúgó hatása alatt fölemelkedik és a (p) áramzáródarab az (r) áramzáródarabhoz közeledik. Mikor a két (r p) áramzáródarab egymással érintkezik, (5. ábra) az áramkör záródik, az áram az (u) dróton a (b) elektromágnes tekercselésébe folyik és innen a (v) dróton a telephez megy vissza. Az elektromágnes a (d) fegyverzetét meghúzza, az (e) szeleprúd az üléséről leemelkedik, úgy hogy a sűrített levegő a vezetékből a (w x) csatornákon a (z) térbe és innen a szelepszerkezetbe áramolhatik. a (h) membránt lenyomja és az (i) kibocsátószelepet nyitja, úgy hogy a levegő az (1) vezetékből a (w) nyílásokon a szabadba juthat, tehát a vezetékben hirtelen, a gyors fékezést előidéző nj'omáscsokkenést idéz elő. Míg a két (p és r) áramzáródarab egymással érintkezik (5. ábra), az áramkör zárva marad. Ha azonban az (n) dugattyú tovább fölfelé mozog, a mozgathatóan ágyazott (r) áramzáródarabot a (q) szigetelődarab magával viszi, azután pedig a kiálló végeivel a (k) nyomásszabályozó födelén alkalmazott két (y) toldat kiálló széleibe ütközik úgy, hogy végül a (q) szigetelődarab vízszintes fölületéről lecsúszik. A (p) áramzáródarab oly módon van a dugattyúrúdon alkalmazva, hogy a mozdonyvezető az üzemfékezéshez szükséges nyomáscsökkenést a vezetékben létesíthesse, anélkül, hogy a (p és r) áramzáró darabok egymással érintkeznének. Az érintkezés ellenkezőleg csak akkor lép föl, mikor a légnyomás eme határ alá sülyed. Ha a 6., 7. és 8. ábrán látható nyomásmérő berendezést alkalmazzuk, a szerkezet működésmódja változatlan marad, csakhogy ekkor a szigetelt (p) kontaktus mozdulatlan és a rúgós (r) kontaktus mozog. Ha a mozdonyvezető vagy valamely utas vészfékezés czéljából a kibocsátó szelepet nyitni akarja, egy külön kontaktuskészűléket zár, mely a 9. ábrán látható séma szerint az (u és v) drótokkal van összekötve. A kiváltó berendezést arra is használhatjuk, hogy a féket önműködőan hozzuk működésbe, ha a vonat a megállást jelző jelzés előtt elhalad. Ebből a czélból a mozdonyon csak egy az elektromos vezetékkel összekötött csúsztató-kontaktust kell alkalmazni. A megállást jelző jelzés ekkor egy kontaktusműnél oly módon szerelendő föl, hogy ez a kontaktussín a mozdonyon alkalmazott csúsztató-kontaktussal érintkezésbe jusson, mikor az elektromos fékvezeték a földön át záródik, a kibocsátó szelep kinyílik és a vészfékezés megkezdődik. Hasonlóképen a vonalon is lehet ily kontaktussineket alkalmazni, melyek lehetővé