21523. lajstromszámú szabadalom • Mótorkocsi lánczhajtással

Megjelent 1901. évi junius lió 13-án. MAGY. SZABADALMI KíR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 21528. szám. v/g. OSZTÁLY. Mótorkocsi lánczhajtással. DR

STERNBERG ALFRÉD GYÁROS BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 november hó 24-ike. Az eddigi motorkocsinál, melyek lánczkerékáttevéssel bírnak, a mótortengely, illetve esapágyállványának a hajtott keréktengellyel való összekötésénél nehézségek támadnak, a mennyiben a kocsiszekrény lengéseinél a lánczkossznak nem szabad változnia. Ezen föltételnek eddig azáltal tettek eleget, hogy a mótortengelyt a hajtott tengellyel a lánczon kívül még mereven is és pedig úgy kötötték össze, hogy a hajtott keréktengely csak a függélyes síkban lenghetett. A merev összekötés azonban azon előny mellett, hogy a kocsiszekrény lengéseinél a lánczhossz változását megakadályozza, azon hátránnyal bír, hogy a kocsivázra káros befolyát gyakorol. Ha t. i. tekintetbe vesszük, hogy a kocsiváz főleg két befolyásnak van alávetve, azoknak, melyek az út akadályai által lépnek föl és azon rázásoknak, melyeket a motorban történő robbanások idéznek elő, akkor a hajtott tengely és a mótortengely, illetve csapágyainak merev összekötésénél az erők, melyek az akadályoktól származó lökések által keletkeznek, az állványt elcsavarásra veszik igénybe. Ennek következtében az állvány összekötési helyei meglazulnak, sőt a hirtelen föllépő akadályoknál az állványon még törések is állhatnak be. A mi ama rázkódások befolyását illeti, melyek a motor belsejében történő robbanások által lépnek föl, ezeket ujabb időben a mótor rugalmas ágyazása által kerülik el; a mennyiben azonban a rúgók a rázkódásokat nem fogják föl, ezek is a kocsivázba jutnak. A jelen találmány a mótortengelynek a keréktengellyel való oly összekötésére vonatkozik, melynél ezen hátrányok el vannak kerülve és melynél ennek daczára a lánczhossz gyakorlatilag állandó marad, akár a kocsiváz lengéseknek van kitéve, akár nem. Ezen czélra a kocsiváz, illetve a mótortengely és a hajtott tengely közt egy egyetemes kapcsolást iktatunk be, mely a hajtott tengelynek nem csak a függélyes síkban, hanem bármely irányban is enged szabad mozgást és pedig azon határokon belül, melyek a hordrúgók által vannak meghatározva. Hogy ezen elrendezésnél a láncznak kihasználás általi elkerülhetlen hosszabbodásának is megfeleljünk, az egyetemes kapcsolást czélszerűen egyszersmind lánczfeszítőnek képezzük ki. Ezen lánczfeszítőnek alkalmazása azonban föltételezi, hogy a lánczon belül és pedig ugyanazon függélyes síkban feküdjék, mint maga a lánczkerék, illetőleg a lánczkerék-