21512. lajstromszámú szabadalom • Stroboszkopikus készülék különböző váltakozó áramok összehasonlítására, illetőleg az azok közötti különbség indikálására
- 5 föltüntetett elősiető fázisú elektromotoros erők lépnek föl. Ezen elrendezésnél tehát a (2 21 ) kiindulóvezetékek a készülékkel nincsenek kapcsolatban, miért is a (dl d2 e3 e4) kapcsok elesnek. Ugyanez áll, természetesen, ha az egyfázisú motorok készüléket egyfázisú áramfejlesztőkkel táplált rendszerrel hozzuk kapcsolatba. Világos, hogy oly esetekben, ha az áramfejlesztők elektromotoros ereje oly magas, hogy a készüléket nem tanácsos azokkal közvetlenül összekapcsolni, úgy transzformátorokat iktathatunk közbe, melyek az áramfejlesztők feszültségét csökkentik. A 7. és 8. ábrán föltiintetett kiviteli alaknál a motorok egyfázisú árammal hajtatnak. Ezen alaknál (A B C) és (Al B1 Cl) két egyenlő egyfázisú váltakozóáramú motort jelent, melyek mindegyike hat sarokpárral bír, (a al) pedig a stroboszkopikus tárcsák, melyek az (A Al) armatúrákat is hordó (B Bl) tengelyekre vannak erősítve. Ezen armatúrák akként vannak elrendezve, hogy egy (T) egyenáramforrásnak az (N 8) tekercsek vezetékkörébe való kapcsolása alkalmával fölváltva északi és déli sarkak keletkeznek. A (T) áramforrásnak a tekercsekkel való összekapcsolása (t t) kapcsok, négy (tl) kefe és négy (t2) áramszedőgyűrű útján történik. (C Cl) a két mezőmágnes, melyeknek (D), illetőleg (Dl) tekercsei a (d dl) illetőleg a (d2 d3) kapcsokkal vannak összekötve. A (d3 díj kapcsok a készülék hátsó oldalán lévén elhelyezve, a 7. ábrán nem láthatók, a 8. ábrán látható keresztmetszet pedig csak a (dl) és (d3) kapcsokat mutatja. A (C Cl) mezőmágnesek akként vannak mágnesezve, hogy a (d d2) kapcsoknak anódakapocsként, a (dl d3)-nak katódakapcsokként való fölhasználása mellett a legfölső és legalsó mágnessarok, valamint minden másbdik északi sarkokat, a többiek pedig déli sarkokat képeznek. Az (a al) tárcsák kerületén, melyek czélszerüen feketített alumíniumból vannak, hat (fj illetve (fl) hasíték van egyenlő közökben elrendezve (tehát annyi, mint a hány pár mágnes), úgy hogy ezek ugyanazon átmérőkbe esnek, mint az egynevű mágnesek. Tételezzük föl például, hogy ezen (a al) tárcsák (7. és 8. ábra) akként vannak (B B) tengelyekre helyezve, hogy azoknak (f fl) hasítékai azon átmérőkbe esnek, melyekben az (A Al) mágnesek (S) déli sarkai feküsznek. Ezen (a al) fekete tárcsák mögött egy jól megvilágítandó fehér (G) ernyő van elrendezve, mely a két tárcsa stroboszkopikus hatása mellett fehér képeket mutat, azaz két (f fj nyílás egymásfölé kerülése esetén láthatóvá válik. Az (a al) tárcsák fölött a körirányban beállítható (h ij skálák vannak elrendezve, melyek közül a mellső (h) skála az a födőtárcsával a hátsó (i) skála az (al) födőtárcsával fekszik egy síkban. A mellső (h) skála zéró vonalának mindkét oldalán 180 -180 osztásrész olvasható le, és a skála egész terjedelme, mely tehát 360 részt foglal magában a kör kerületének egy tizenketted részét foglalja el (azaz a kör annyiadrészét, a hány sarka van a motornak). A hátsó (i) skála a mellsővel azonosan fekvő beosztással bír, úgy hogy ha a leolvasás akként történik, hogy a két egymásnak megfelelő osztásrész egy vonalba esik, a tárcsahasítékok között ferde nézés folytán előállítható oldaleltérés ki van zárva. A (h) skála ezenkívül két ellenkező irányba mutató nyíllal és különböző a frekvenczia- és fázisviszonyokra vonatkozó fölirásokkal van ellátva, úgymint: gyors (fast), magas (highj, elősiet (leading), hátramarad (lagging), lassú (slowj, alacsony (low), melyeknek jelentősége az alábbiakban van leírva. A két mótor egy közös (K) középső állvánnyal bír, mely vasból vagy egyéb mágnesezhető anyagból áll és nemcsak állványul, hanem mágneses ernyőül is szolgál és a két mótor közt fölléphető zavaró indukczióhatásokat megszünteti. Ezen állvány, mely az (1 1) lábai segélyével az (Lj talapzatra van szerelve, az egész szerkezetet hordja és az (M Ml) külső állványok hozzája csavarok és (N NI) harántdarabok segélyével vannak erősítve.
