21445. lajstromszámú szabadalom • Javítások kúpos görgőkkel bíró csapágyakon

— 3 — ágyak nyomó gyűrűi egymással az előbb leírthoz analóg módon kapcsolhatók, hogy egy tartó keretet képezzenek, a szóban lévő berendezés némely különös előnyt biz­tosít. Az eddigi keretszerkezeteknél, me­lyekben a nyomás kifelé hat és a gyűrű­ket egymástól távolítani törekszik, erősebb merevítők szükségesek, sőt ha ezeket a merevítőket erősebbre méretezzük is, alak­juk miatt mégis gyöngék volnának, mert azokat oly czélból, hogy az ágyazó fölüle­tek között áthúzhassuk, meg kell görbíteni tehát a merevítők a terhelés hatása alatt sokat szenvednek, az egész csapágy részei között csakhamar elvész az össze­függés és a csapágy hathatóssága meg­szűnik. A szóban lévő találmány szerint a merevítők, melyek a gyűrűket egymással összekötik, csak igen kis mértékben van­nak igénybevéve, minthogy a. középső gyű­rűben a nyomások egymást teljesen egyen­súlyozzák. A kúpok a rendesnél tompábbak lehet­nek, a közönséges, kisebb hajlásszögű kú­poknál a kúpos görgők ékhatása követ­keztében nagy, kifelé irányult feszültsé­gek lépnek föl, melyek könnyen a csap­ágy elszakadását idézik elő. A csap­ágy beállítása egyszerűen és pontosan oly módon történik, hogy a fölcsavart (1) záró süveget levesszük, a (g) zárógyűrűt meg­lazítjuk és a külső (e) kúpot becsavarás által a kellő helyzetbe visszük. Ha az ösz­szes (m) csavarokat eltávolítjuk, az egész kereket egy darabban tesszük szabaddá és ha a belső (e) kúpot is visszahúzzuk, a csapágy összes működő részeit hozzáférhe­tővé tehetjük. A kenés ugyancsak igen tö­kéletesen végezhető, minthogy a csapágy egész alsó része az (n) síkig egy olajfür­dőt képez, melybe egy fordulatnál az ösz­szes működő részek belemerülnek. A IV. ábrán látható berendezésnél a kö­zépső (h) gyűrű és a csap a görgők nyo­másától teljesen mentesül, a mennyiben eme görgők alapfölületeinek kerületei egy­mással közvetlen érintkezésbe jutnak, a bázisok ágyazó fölületei ugyancsak kúpok és eme kúpok csúcspontjai a kúpos gör­gők tengelyeinek metszéspontjába ősnek, tehát csak gördülő súrlódás lép föl és a gyűrű csak arra szolgál, hogy a görgőket a kerületen a kellő helyzetben beállítsa, a csapsurlódás pedig annimális. Az V. ábrán látható szerkezet a IV. áb­rán láthatóval lényegében megegyezik, csakhogy itt a kúpok alapfölületei helyett a görgőknek a (h) gyűrű sugárirányú hosz­szanti furataiban lévő (p) csapjai érintkez­nek egymással, illetőleg kis kúpfölületeik­kel gördülnek egymáson. A VIII., IX. és X. ábra a görgők ágya­zásának más kiviteli módozatait ábrázolja. A VIII. ábrán a (k) merevítők a kúpos görgők tengelyirányos furatain mennek át. A IX. ábrán a csapok a kúpos alapfölü­leten elhagyattak és a középső (q) gyűrű kiugrásai által pótoltattak, melyek a kú­pok alapfölületeinek üregeibe szabadon be­lépnek. A X. ábrán a gyűrű rugalmas és ennek következtében az (f) görgők bármely helyzetének megfelelően beállhat. A VII. ábrán látható kiviteli módozat lényegében a leírttal egyezik meg. Az en­nél a kiviteli módozatnál föllépő nagyobb terhelés miatt a görgőket a tengelyhez meredekebb szög alatt ágyazzuk, ép úgy mint a hogy az ágyazó föliiletnek is me­redekebb hajlásszöge van, hogy a transz­verzális terhelést jobban fölfogja. A beállítható (e) kúpot úgy mint előbb egy állítógyűrű biztosíthatja a meglazulás ellen. Hogy a (h) gyűrű a görgők sugárirányú eltolódásával szemben bizonyos fokig en­gedékeny legyen, ezt a dugattyú gyűrűk módjára lehet kiképezni, mint az a (III) ábrán (s)-nél látható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kúpos görgős csapágy, jellemezve az alapjukkal egymás felé fordult ós az (a) forgáscsapon megerősített, a belső ágyazási fölületet képező (b) kúppár, a külső ágyazási fölületet képező (e) kúp­pár, és az ezek között gördülő (f) kú­posgörgők által, melyek oly módon van­nak elhelyezve, hogy az (f) kúposgör-

Next

/
Thumbnails
Contents