21376. lajstromszámú szabadalom • Terjeszkedési hézagokkal elválasztott áramvezetők kapcsolása

— 2 -az 1. ábra az összekapcsolandó sínvégek egy részének és az elektromos kapcsolás oldalnézete, a 2. ábra a sín keresztmetszete és az elektromos kapcsolás homloknézete; a 3. ábra az elektromos kapcsolás egy másik kiviteli alakját és elhelyezését mutatja oldalnézetben és a 4. ábra a 3. ábra (A—A) vonala szerinti metszete. A csúszó kontaktus egy hengeres, hoszszanti fölmetszései folytán keresztirányban rugalmas fémcsap (dugasz) által képeztetik, melynek egyik vége az egyik sínnel szilárdan van összekötve, másik vége pedig a másik sínnel szilárdan egyesített fémes hüvelybe van betolva, a terjeszkedési hézag változásával a dugasz ezen hüvelyben a mozgó sínvég által ide-oda tolatik. Ezen szerkezeti alapelvek alkalmazása mellett a csúszó kontaktusos sínkötés különböző kiképzést és elhelyezést nyerhet. A csúszó kontaktusos sínkötés elhelyezése tekintetében lényegesen különböző két módon alkalmazható. Az egyik mód szerint a rugalmas (a) kontaktus dugasz a szomszédos sinekhomlokfölületeibe, legczélszerűbben azok fejeibe ágyaztatik be. E czélból a sínfejekben megfelelő fúrások alkalmaztatnak, melyekbe egy-egy csőszerű (bl b2) fémhüvely oly módon erősíttetik be szilárdan, hogy az a sín fémtömegével lehető jó fémes érintkezésbe jusson; e végből ezen hüvelyek legczélszerűbben foszforbronzból készíttetnek, hosszant fölhasíttatnak és a sínfejbe fúrt csavaranyába becsavartatnak. A hüvelyek egyike (bl), mely belül teljesen sima, olyan hosszú, hogy a dugasz, mely a netán előállítható legnagyobb terjeszkedési hézagnál mintegy 10 mm.-rel hoszszabb, benne teljesen elférhessen, a másik (b2) hüvely belül anyacsavarmenettel bír és valamivel rövidebb a másik hüvelynél. A sinek mechanikai összekapcsolása után, a dugasz, mely előzetesen a hoszszabb hüvelybe teljesen betolatott, alkalmas szerszámmal kihúzatik és szabad vége a (b2) hüvelybe becsavartatik. Ezen művelet végrehajtására szolgál a dugasz rugalmasságának előállítása végett alkalmazott bemetszés, vagy a dugasznak csavaros végén alkalmazott egyéb keresztvágás. Az ily módon létesülő jól vezető sínkapcsolat hatása a keréknyomások által csak fokoztatik, a mennyiben ez által az egyes alkatrészek fémes érintkezése bensőbbé lesz; látnivaló az is, hogy ezen sínkötés sem a pályaföntartási munkáknál, sem pedig szándékosan egykönnyen meg nem rongálható. Míg a vázolt szerkezet főleg csekély terjeszkedési hézag esetében lesz alkalmazandó, pl. az útburkolat alatt fektetett síneknél, addig a csúszó kontaktusos sínkötés második módja, mely a csatolt rajzon kétféle elhelyezéssel van föltüntetve, kiváló előnnyel, akkor lesz használható, midőn olyan vágány kapcsolandó össze, melynek sínszálai kövezetanyaggal befödve nincsenek, melynél tehát nagyobb terjeszkedési hézag állhat elő. E módnál a szomszédos sínvégek talpaiba, úgy mint a rajzok mutatják, akár alul (3. és 4. ábra), akár, ha azt a hevederezés megengedi, fölül (1. és 2. ábra), de mindkét esetben lehetőleg közel a sínvégekhez, egy-egy fémes (cl c2) kontaktustuskó megfelelő módon szilárdan és jól vezetően van beerősítve. Czélszerű lesz a kontaktustuskókat a sínbe becsavarni, miután a sínbe vágott csavaranyába egykevés higanyt töltöttünk, a mi azután a fémes érintkezést a tuskó és a síntest között tökéletesíteni fogja. A (cl c2) kontaktustuskók mindegyike át van fúrva és ez által alkalmassá téve, hogy a fönt leírt (a) dugaszt fölvehesse, mely úgy mint az előbbi esetben, az egyik tuskóba szilárdan beerősíttetik, avagy esetleg becsavartatik, a másikba pedig, mellyel rugalmas alkotásánál fogva szorosan érintkezik, egyszerűen betolatik. Azon czélból, hogy a csúszó kontaktus minél tökéletesebb legyen, a (cl) tuskó föl van hasítva, úgy hogy annak két szár-