21339. lajstromszámú szabadalom • Javított áramerősség szabályozó
— 3 -taktus van megerősítve. Ezek az adott példánál az (E—E4) szegmentumokon csúszó (g—gl) karokkal ellátott lemezrúgók alakjában vannak kiképezve. Ez az alak egyszerű és olcsó, de természetes, liogy más tetszőleges alak is alkalmazható. Az (F) koronggal továbbá egy (FI) fogantyú is össze van kötve, mely a beállításra szolgál, mit a kerületen alkalmazott (F2) skála könnyít meg. Alkalmas segédeszközök, pl. egy a (C) korongon megerősített, az (E—E4) szegmentumok fölületein súrlódó (H) keferúgó a szegmentumokkal vezetően köti össze, a (C) korong fölületén pedig egy a motoron a (H2) kar közvetítésével megerősített, de ettől szigetelt (Hl) kefe csúszik. A motoron ezenkívül csélszerűen lehet egyrészt az (i il) szorító-csavarokkal ellátott (I) lemez, másrészt a (J) kommutátor alkalmazva. Bár aszóban lévő példán az 1—3. ábrán öt (E—E4) szegmentum van alkalmazva, természetesen szükség esetén úgy ezeknek, mint a (G) kontaktusoknak a száma is ettől a számtól eltérő lehet. A szóban lévő példán ezek a részek oly módon vannak elrendezve, hogy a 2. ábrán látható normális helyzetükben a (G) kontaktus közvetlenül legyen az áramkörbe beiktatva és két (g gl) karja az (E) szegmentumon csúszik. A (Cl) kontaktus hasonló módon van elrendezve, úgy hogy végei az (El) szegmentumon feküdjenek és így tovább. Mikor azonban az (F) korong jobbfelé forog, mint az a 2. ábrán pontozva látható, a (G) kontaktus egyik (g) karja az (E) szegmentumon és a másik (gl) karja a másik (El) szegmentumon csúszik, úgy hogy a két (E El) szegmentum egymással vezető-kapcsolatban van, tehát oly módon van elrendezve, hogy egy hosszabb, az (E El) szegmentumra kiterjedő szegmentumot képezzenek. Mikor az (F) korong tovább forog, a (Gl) lemez (gl) karja az (E2) szegmentumra jut, másik (g) karja az (El) szegmentumra, úgy hogy az (E El és E2) szegmentumok jönnek vezetőkapcsolatba és egy hosszabb (E El E2) szegmentumot képeznek és így tovább, minél tovább fordul el a korong, annál több szegmentum kapcsolódik egymással, míg mint az a 3. ábrán látható, a (G3) kontaktus (gl) karja az (E4) szegmentumot nem éri és (gS) karja az (E3) szegmentumra nem fekszik, úgy hogy az összes szegmentumok egyetlen szegmentumot nem képeznek, melynek hosszúsága az (El E4) szegmentumok hosszúságával egyenlő és melyen az áram folytonosan átfolyik. Ha csak egy, pl. az (E) szegmentum van vezető kapcsolatban, akkor míg a (H) kefe eme szegmentumok fölött fekszik, csak az alatt az idő alatt folyik a kefén áram át, mialatt a kefe az (E) szegmentum fölött halad el, az alatt pedig, míg az (El—E4) szegmentumok fölött mozog, az áramkör meg van szakítva, míg ha a (G) kontaktus az (E El) szegmentumok között vezető kapcsolatot létesít, a kefe az alatt, míg az (E El) szegmentumok fölött mozog, áramot vezet, ellenben megszakad ez az áramkör, míg a kefe az (E2 E4) szegmentumok fölött mozog. Tehát annak következtében, hogy az (F) korongot és kontaktusait megfelelőeu beállítjuk, a (H) kontaktus fordulatának hosszabbrövidebb időszaka alatt az illető áramkört zárva vagy megszakítva tarthatjuk, tehát az áramkör záródási és megszakadási idejének viszonyát tetszés szerint szabályozhatjuk. Ily módon valamely ugyanabba az áramkörbe iktatott áramfogyasztó berendezést az áram fölváltva táplálja, illetőleg nem táplálja és minthogy ezek az időközök aránylag igen rövidek, az áramkörnek fölváltva történő záródása és megszakadása a fogyasztás helyén érezhető hatást nem gyakorol, de a bevezetett energia mennyiség mégis kisebbíttetik, anélkül, hogy nagyobbíttatnék. A 4. ábrán egy áramvezetési séma látható, mely szakember előtt minden magyarázat nélkül érthető, de melyet a következőkben ennek daczára röviden ismertetünk. Az (X) áramforrásból az áram az (1) vezetéken a gép (i) sarokkapcsába jön, a (2) vezetéken, a (J) átkapcsoló (j) kontaktusán, a (J2) karon, (3) vezetéken, (al) sarokkapcson, (4) vezetéken a mozdulatlan mágnes