21251. lajstromszámú szabadalom • Emeltyűs fék
— 2 — A 2. ábra a féket azon állásban tünteti föl, melynél az önműködően fokozott áttétel érvényesül. A fékállványon megerősített (1) csapon a (2) emeltyű van forgathatóan ágyazva (1. ábra), mely fölső végén a (3) fogas szegmentet hordja, alsó végével pedig a fékállványhoz erősített (4) fogas szegmenten vezetődik, mely utóbbi a (2) emeltyűnek egy haránt-irányú hasítékán jár át. A (2) emeltyű (5) csapján a tulajdonképeni (6) fékemeltyű van forgathatóan ágyazva, mely a szokásos módon a (3) szegmenten vezetődik és a (7) kézi kilinccsel van ellátva. A fékemeltyűnek alsó (8) karja a (9) csukló segélyével a féknek (1.0) húzó közegével van összekötve, míg a (9) csukló a fékemeltyűn megerősített (12) kengyelben vezetődő (11) toló rúddal áll csuklós összeköttetésben. A (11) toló rúdra, melynek fölfelé irányított mozgását a fékemeltyű (13) toldata határolja, a (14) horog van szerelve, mely a (11) toló rúddal együtt egy, a (6) fékemeltyűvel összekötött (15) rúgó által állandóan lefelé húzatik. A (14) horog ekként a (15) rúgó hatása folytán az (1) kapcsolatban tartatik, úgy hogy a (6) fékemeltyű ezen kapcsolat egész tartama alatt a (2) emeltyűhöz van kapcsolva. A (6) emeltyű tehát ellendítésekor a (2) emeltyűvel együtt az (1) csap körül kénytelen forogni, a mikor a (10) húzó közegre ható emeltyűkar hossza a fékemeltyű fölső karjának hosszával a rendes viszonyban áll. Hogy már most ezen áttételi viszonynak önműködő megváltoztatását lehetővé tegyük, a (6) és (2) emeltyűk között, még pedig ez utóbbin a (16) kilincs van forgathatóan ágyazva, mely a (4) szegment fogazása fölé nyúló (18) reteszt hordja és a (17) ellensúly vagy valamely rúgó hatása alatt az 1. ábrán berajzolt nyíl irányában kilendülni és ekkor a (18) reteszt a (4) szegmenttel kapcsolásba hozni iparkodik. A (16) kilincs ezen mozgásában a (14) horog által akadályoztatik meg, mely a fékemeltyű rendes állásánál a (16) kilincsre támaszkodik és ezt mindaddig rögzíti, míg a ki-i lincsről le nem emeltetik. A (6) fékemeltyű belső oldalán a (19) határoló van elrendezve, mely addig, míg a (14) horog a (6) emeltyűt a (2) emeltyűvel kapcsolatban tartja (1. ábra) a (16) kilincsnek egy kivágásában fekszik, a (6) emeltyű kikapcsolásánál ellenben a (16) kilincs fölé jut (2. ábra) és ez által megakadályozza, hogy a (18) retesz, mely a fékemeltyű-i nek ezen állásánál a (4) szegmenttel kap-1 csolódik, ez utóbbiból kicsappanjon. A leírt emeltyűs fék működése a következő: A (6) fékemeltyűnek jobbra való lendítésénél illetőleg a fékezés kezdetén a (14) horog segélyével egymással összekapcsolt ; (2) és (6) emeltyűk az (1) csap körül forognak, a mikor is a (10) húzó közegre ható emeltyűkar hossza az (1) csap és a (8) emeltyűkar alsó vége közötti távolsággal egyenlő. A teherkar alsó vége e közben nagy ívet ír le, úgy hogy a húzó közeg gyorsan megfeszíttetik. Mihelyt azonban a húzó közeg a (6) emeltyű kilendítése ellenében oly ellenállást gyakorol, mely a szükség szerint szabályozható (15) rúgó erejét legyőzi, a (9) csukló a (11) toló rudat (12) vezetékében a (13) toldatig mozgatja és ez által a (14) horgot az (1) csapból kikapcsolja, minek következményeképen a (16) kilincs szabadon bocsáttatik. Ekkor a (18) retesz a (17) ellensúly hatása alatt a (4) szegment fogazásába csappan és ezen állásában a (16) kilincs fölé jutó (19) határoló által (2. ábra) rögzíttetik. A (2) emeltyű ez által szintén rögzíttetik és a (6) emeltyű forgáspontja az (5) csapra helyeztetik át. Az elérendő czél tehát megvalósul, a menynyiben a húzó közegre ható emeltyűkar a legnagyobb erőszükséglet pillanatában az (1) és (5) csapok közötti távolsággal kisebbedik, a fék másik emeltyűkarja ellenben ugyanennyivel nagyobbíttatik. A (6) fékemeltyű visszamozgatásánál előbb az (5) csap körül forog. Mihelyt azonban a (14) horog az (1) csapot eléri, ezzel kapcsolódik, és a (16) kilincset lefelé nyomva, a (18) reteszt a (4) szegmentből kiemeli, az ekkor ismét egymás-
