21209. lajstromszámú szabadalom • Önműködő bélyegző és regisztráló gép
— 3 — dezve, melyeken át a papírszalagok fölcserélése stb. czéljából az egyes részekhez hozzáférhetünk. A talapzat az egyszersmind gyűjtő tartályul szolgáló alsó (34) szekrényen nyugszik, melynek túlsó oldala a levelek kivételére szolgáló (44) ajtóval (3. ábra) van ellátva. Az (5) szekrény mellső falában a (45) lemez (1. ábra) van elrendezve, melyben a levelek bedobására szolgáló nyílás van kivágva. E nyílást a (6) csappantyú zárja el, mely a (45) lemezen csuklósan van megerősítve és a levél bedobásakor befelé nyílik. A levél a rézsútos (7) fölületen lefelé csúszik, mely a később megemlítendő okoknál fogva rugalmasan van ágyazva; a levél a lefelé csúszás közben oldalas léczek által vezettetik, melyek a mozgatható (31) kereten (10. ábra) vannak elrendezve. Miután a levél, mint már említettük, a (8) fésűnek fogánál megakad, a (15) tolattyút (6. ábra) kihúzzuk, minek következtében a korongalakú bélyegzőkkel ellátott (14) szán lefelé mozog. A tolattyúnak (16) rúdja ugyanis a (17) lánczkerék köré vezetett és egyik végével ezen lánczkerékhez erősített 1300) láncczal van összekötve. A lánczkerék a (18) tengelyen van elrendezve, mely által a (20) láncz (1. ábra), valamint a (19) és (21) fogaskerekek segélyével a (22) tengelyt forgatja. Ez utóbbin a (23 24) fogaskerekek (7. ábra) vannak elrendezve, melyek az eltolható és rúgók segélyével a szánnal összekötött (25) és (26) fogasrudakkal kapcsolódnak. Ezen rudak mozgásuk közben a (130) görgőkön vezetődnek, melyek a gépkeret (2) és (3) közfalaiban vannak ágyazva. Az előzők alapján könnyen belátható, hogy a (15) tolattyú meghúzásakor a (18) és (22) tengelyek (6. ábra) forgásba hozatnak, úgy hogy a (23) és (24) fogaskerekek (7. ábra) a (14) szánt (3. ábra) lefelé mozgatják és az ebben elrendezett bélyegzők a levélre illetőleg a papirszalargokra nyomást gyakorolnak. A (25) és (26) fogasrudaknak a (14) szánnal (7. ábra) való rugalmas összeköttetése folytán a fogasrudak nagyobb utat tehetnek meg, mint a mennyi föltétlenül szükséges, oly czélból, hogy a bélyegzők, még ha el is kopnának, a levéllel, illetőleg a papirszalagokkal mindenkor szoros érintkezésbe jöjjenek és állandóan egyenletes nyomással rugalmasan hassanak a lebélyegzendő levelekre. A (7) asztal (1. ábra) rugalmas ágyazása folytán a levél vastagsága szerint a bélyegző nyomásának többé-kevésbbé utána enged, úgy hogy a lebélyegzendő levelek különböző vastagsága folytán hibás illetőleg tökéletlen bélyegzés nem következhetik be. A (18) tengellyel (6. ábra) az erős (27) spirális rúgónak belső vége van összekötve, mely rúgónak külső vége egy hengeres tokhoz van erősítve. Ha a tolatytyút meghúzzuk, akkor e rúgó megfeszül és azt eredményezi, hogy a tolattyú szabadon bocsátásakor önműködően visszapattan. A tolattyúnak ezen visszapattanásánál a (18) és (22) tengelyek ellenkező irányban forgattatván, a (25) és (26) fogasrudakat (7. ábra) ismét fölfelé tolják, minek következtében a (14) szán megemelkedik és kezdeti állásába tér vissza. Hogy a (39) és (40) szalagokon hibás lenyomatok ne keletkezzenek, gondoskodnunk kell arról, hogy a (15) tolattyút előbb ne lehessen kihúzni, mielőtt a (7) asztalra levél nem jutott. Ezt a következő módon érjük el. Mielőtt a levelet a (8) fésű fogai megakasztják, ezen fésű két kis (46) bütyökhöz (7. ábra) ütődik, melyek a (2) és (3) falak között ágyazott (47) tengelyen vannak elrendezve. Közvetlenül a (3) fal mellett ugyanezen (47) tengelyen a (48) kilincs van elrendezve, mely nyugalmi állapotban az (50) korongnak (49) vájatába (2. ábra) nyúl. Ezen korong a (22) tengelyre van ékelve, melyen a (25 26) fogasrudak illetőleg a (14) szán mozgatására szolgáló (23 24) fogaskerekek ülnek. Míg tehát a (48) kilincs az (50) korongnak (49) vájatából nincsen kiemelve,
