21166. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet Ferraris-féle mérőeszközökön hibás megakasztó vagy hajtóerő kiegyenlítésére

— 2 A súrlódás zavaró hatása főleg oly mérő eszközöknél észlelhető, melyeknek adatai csekély megterhelésnél lényegesen hibásakká válnak. E hátrányok elkerülését, a mint az a 9424. és 9812. számú svájczi szabadalmakból kitűnik, már több ízben kísérelték meg, anélkül azonban, hogy kielégítő eredményt értek volna el. A 9812. számú svájczi szabadalomban leírt szerkezet azon nagy hátránnyal bír, hogy csak igen nehezen szabályozható, ellentétben a 9424. sz. szabadalomban ismertettel, mely nagy egyszerűsége mellett könnyű szabályozást is tesz lehetővé. Itt a vasmag elforgatásakor a számláló dobra egyedül a feszültségi tér fejt ki csekély forgató nyomatékot, miáltal a súrlódás befolyása megszüntettetik. Minthogy a 9424. sz. svájczi szabadalom szerinti mérő eszközöknél a feszültség- és az áramtér között szükséges 90°-nyi fáziseltolódás az által éretik el, hogy az áramtér igen nagy mágneses ellenállással bír, ezért a mag elforgatása csak kevéssé hat vissza az áramtérre. Az egész elrendezés hátránya azonban abban áll, hogy az áramtér előállítására igen nagy számú Ampére-tekercselést kell fölhasználnunk, hogy a mérő eszköz elegendő érzékenységgel bírjon. Az áram- és feszültségterek között szükségelt 90°-nyi fáziseltolódás elérésére számos módszer ismeretes, melyeknél az áramtér is kis mágneses ellenálással bírhat és ennek folytán kis számú Ampére-tekercselés által is gerjeszthető. Az ily mérő eszközök tehát tetemesen nagyobb hatásfokkal bírnak. Ha azonban ezeknél a 9Í-24. sz. svájczi szabadalomban ismertetett, a súrlódás befolyásának megszüntetésére szolgáló elrendezést akarnók alkalmazni, akkor itt az áramtér tetemes zavarása következnék be, mely a terheléssel növekedve, a maximális terhelésnél és nagy külső fáziseltolódásnál a számláló-adatok arányosságát igen megzavarja, mivel az áramtér maga is a fő forgató nyomatékkal ellentétes mellékforgató nyomatékot idézne elő. Közvetlenül jelző mérőknél már most könnyen megtörténhetik, hogy az áramtér már előzetesen bizonyos forgató nyomatékot fejt ki, mely az adatokban oly hibákat idéz elő, melyek nagy külső fáziseltolódásoknál szintén igen lényegesek. Ezen hibáknak az említett szabadalomban leírt szerkezettel való megszüntetése egyenesen lehetetlen, mivel itt a magot oly czélból, hogy az az áramtérre észlelhető befolyást fejtsen ki, annyira el kellene forgatni, hogy a fesziiltségtér egyidejű zavarása által ujabb hibák idéztetnének elő, melyek az előbbieknél még tetemesen nagyobbak. A jelen találmány tárgya már most ezen összes hibák megszüntetését teszi lehetővé a két tér egyikének akénti befolyásolása által, hogy ekkor a másik tér legkisebb mértékben sem zavartatik. Ha csak a (c, c) sarktoldatok (1. ábra) tekercselésen folyik át áram, akkor az (a) i vasgyűrüben két egyenlő indukált mágneses folyam keletkezik, melyek a dobra nem hathatnak forgathatóan. Ha azonban a (d) | hengert a (c, c) sarktoldatokkal szemben fekvő oldallapján tetszőleges harántmetszetű (f) csatornával látjuk el, akkor a dobra oly forgató nyomaték fejtetik ki, melynek iránya és ereje a csatornáknak a sarktoldatokhoz képest elfoglalt helyzetétől függ. A 2. ábrában a (c) sarktoldat, az (e) dob és az (f) csatornával bíró (d) henger egy része nagyobb léptékben van föltüntetve. Az (f) csatorna álljon először a (c) sarktoldat (g h) részével szemközt. A (c) sarktoldat tekercselése által indukált mágneses erővonalak száma az (mg) részben kisebb az (mk) részbelieknél, mivel annak nagyobb levegőellenálást kell legyőznie. Az ebből levonandó következtetések a 3. ábrán látható diagrammból adódnak ki, mely szerint a dobra ható forgató nyomaték az (mg mk) sin. a sin. (3 kifejezéssel arányos. A dob forgásiránya azon megfontolásból adódik ki, hogy az (mg) indukált áram előbb éri el maximumát mint az (mk), a miből következik, hogy a forgás (g)-ből (k)-felé, vagyis az óramutató járásával egyirányban i történik.