21119. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngáz-fejlesztő

gecselve, vagy esavarolva, úgy hogy azzal egy egészet képez. A gáznak a (c) tartóból a (b) tartóba való átvezetésére a kívül el­rendezett s csappal ellátott (i) cső szolgál. A (b) tartóból a gáz a víz színe fölé emel­kedő s az (a) víztartó fenekén átvezetett (0) csövön keresztül áramlik az utóbbihoz kapcsolt gázvezetékhez. Az (e) karbidtartó szintén egy magas, karcsú, alúl zárt henger alakjával bír, mely­nek úgy falai, mint feneke át van lyukgatva s mint a rajz mutatja, sodronyszövetből is állhat. A fölső széle alatt alkalmazott kari­mával a belső (c) gáztartó egy belső pár­kányán vagy tartó nyúlványán nyugszik, úgy hogy az (e) karbidtartó szabadon lebeg a (c) gáztartóban. A (c) harang fenekén, annak külső szé­léhez közel egy nyílás foglal helyet, mely kúpos szelepfészekké van kiképezve. Az ebbe illő kúpos (k) szelep egy a (c) gáztartó kúpos középrészén át a külső (b) gázha­rangba s innen a föntebb említett (n) tö­mítő szelenczén keresztül a szabadba vezető (1) rúd segélyével kinyitható, illetve fész­kére szorítható, a szerint a mint azt a gáz­fejlődés megkívánja. Ha a (k) szelep nyitva van, a fenekén át víz hatol a belső (c) gáztartóba s min­den oldalról az (e) tartóban foglalt kal­cziumkarbidhoz nyomul, minek következté­ben gázfejlődés áll be. Ha több gáz fejlődik, mint a mennyi el­fogy, a (b) harang fölemelkedik s vele együtt a belső (c) gáztartó is s ily módon a kalczium­karbid a vízből lassankint kiemelkedik, míg végül a gázfejlődés megszűnik s csak akkor kezdődik újból meg, ha a (b) harangban fölhalmozódott gázkészlet elfogyott s a ha­rang ennek megfelelőleg a vízbe sülyedt. A (k) szelep segélyével elérhető, hogy a karbidhoz még a harang mély helyzeténél is, csak meghatározott mennyiségű víz juthasson, illetve a víz további beáramlását minden pillanatban megszüntethessük, úgy hogy a gázfejlődésnél azonnal beszüntethető s job­ban szabályozható, mint az eddig használt, állandóan nyitva levő (e) kamaráknál tör­tént. Ha a gázfogyasztás az ugyanakkori gázfejlődésnél nagyobb mérvű, a harang mindjobban lefelé stilyed a vízbe, a mikor is egyrészt a (c) harang belsejében beálló gázritkulás, másrészt pedig a víz fölhajtó ereje következtében a (k) szelep önműkö­dően fólemeltetik, tehát megnyílik, úgy hogy az újonnan, illetve nagyobb mérvben betó­duló víz a karbidra fokozottabb hatást gya­korolván, erősebb s a fogyasztásnak meg­felelő, illetve azt túlhaladó gázfejlődés áll be, melynek eredménye újból a harang föl­emelkedése lesz. Ha a gázfejlődés a fo­gyasztáshoz viszonyítva igen tetemessé vál­nék, akkor a (c) harangban megnövekedett nyomás elegendő arra, hogy a (c) harang­ban lévő vízre kellő uyomást gyakoroljon s azt a szelep nyílásán kiszorítsa, illetve újabb vízmennyiség behatolását meggátolja. A gázfejlődés tehát állandóan, önműködő­lég, a fogyasztásnak megfelelő mértékben megy végbe. A készülék kezelése a következő módon történik: Miután a vezető síneken tetszés szerint megerősíthető (g) keresztrudat eltávolítot­tuk, az (m) légcsapot megnyitva s a (k) szelepet, valamint az (i) összekötő csőben lévő csapot elzárva, (b) gázharangot az (f) vezető sínek közé betoljuk s az (a) víztar­tóba sülyesztjiik. Ezután a (h) födelet levéve, (e) karbid­tartót a belső (c) gázharangba helyezzük. Ha most a (k) szelepet s az (i) összekötő cső csapját megnyitjuk, a gázfejlődés meg­kezdődik s a fejlődött gáz a (b) harang­födele alatt maradt levegőt kiszorítja, a minek megtörténtéről az (m) csapon keresz­tül elszálló acetyléngáz-ködök vagy gőzök által szerezhetünk meggyőződést. Ekkor az (m) csapot elzárjuk s a gáz most már a vezetékekbe jut, melyeknek mindeddig el kellett zárva lenniök. Ha az (e) tartóban a karbid elhasználta­tott, tehát a gázfejlődés megszűnt, megfor­dítva járunk el. Elzárjuk a (k) szelepet s az (i) összekötői csőben lévő csapot, fölnyit­juk a (h) födelet s az (e) karbidtartót ki­véve, a benne maradt homok- vagy hab­szerű tömegből, a karbidbomlás hulladékai-

Next

/
Thumbnails
Contents