21094. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fának, fűrészpornak és más cellulozetartalmú anyagnak, valamint keményítőnek és keményítőtartalmú anyganak czukorrá való átalakítására
kizárása mellett csupán csak a kénessav hatásának tesszük ki, akkor csak mintegy kerekszámban 15% czukrot fogunk kapni (melynek erjeszthetőségére vonatkozólag vizsgálatokat nem végeztem), miből kitűnik, hogy a nagyobb czukorhozadék a kénessav és kénsav egyidejű hatásának tulajdonítható. Ami a kénsavnak in statu nascenti való alkalmazását illeti, ezt a következő módokon idézhetjük elő : 1. hogy légköri levegő vagy más oxygéntartalmú gázkeveréket, vagy 2. oly oxygént leadó anyagokat, melyek a kénessavat kénsavvá alakítják át, pld. szuperoxydokat, hypermangánsavas sókat mangánsavas sókat vagy más hasonló anyagokat, vagy 3. chlórt vagy chlórt leválasztó vegyületeket, pld. hypochloritokat vezetünk a kezelendő anyag és kénessav keverékéhez. Jóval nagyobb a termelési hányad, ha a kénsav képződését főleg az inverzió-hőmérsékletnél indítjuk meg, (mi azután, hogy ezt a hőmérsékletet elértük, levegő vagy más oxygéntartalmú gázkeverék befúvatásával vagy a föntebb jelzett anyagoknak oldat- vagy folyadékban lebegő csapadék alakjában való benyomásával történhetik) és ha 10—15 percznyi hevítés után a keveréket kifúvatjuk. Az eddigi vizsgálatok szerint egész 5 átm.-ig sűrített levegő befúvatásánál az invertált folyadékban a kénsavtartalom 0-2—05%-ot tesz ki. Ha a kénsav képződését chlór bevezetésével indítjuk meg, ezenkívül a következő egyenlet szerint S02 + Cl, + 2H2 0 = H2 S04 + 2H Cl sósav is keletkezik, úgy hogy két sav hat in statu nascenti az invertálandó anyagra. Ha chlórt használunk, az eljárás oly módon végezhető, hogy a fát kénessavval 120—145°-ra fölhevítjük, azután annyi chlórt, chlórvizet vagy chlórt leválasztó vegyületet nyomunk az edénybe, hogy legalább 0 2% kénsav keletkezzék. Ha a fát nem tárjuk föl kénessavval, hanem erre a czélra chlórt vagy chlórt leválasztó anyagokat alkalmazunk, megfordítva oly módon is járhatunk el, hogy a fa föltárását chlórral vagy chlórt leválasztó anyagokkal végezzük és az invertálást kénessav bevezetésével az ekkor keletkező kénsav és sósav segélyével végezzük. Az eljárás ebben az esetben olyképen alakul, hogy az anyagot 0 5—1 térfogatszázalékos chlórvízzel 120—145°-ra fölhevítjük és azután invertálunk, a mennyiben autoklávokba vagy gázalakú kénessavat, vagy kénessavoldatot, vagy oly kénvegyületet vezetünk be, mely a chlór hatása alatt kénsav képződése mellett elbomlik. A kénessav bevezetésénél ezt a chlór a föntebb közölt egyenlet szerint bontja el. A bevezetett kénessav mennyiségét vagy oly módon szabjuk meg, hogy az épen elégséges legyen, mintegy 0.5% kénsav képezésére, vagy pedig annyi kénessavat nyomunk be, hogy a kénsavvá való átalakulása után fölösleg is maradjon hátra. Az eddig leírt eljárás oly fanemek invertálása czéljából, melyeket mint pld. a fenyőfát kénessavval, illetőleg chlórral csak körülbelül ll5°-nál lehet föltárni, oly czélbó^ hogy kisebb mértékben színeződött és könynyebben erjeszthető czukoroldatot állíthassunk elő, akként is lehet módosítani, hogy az invertálást alacsonyabb hőmérsékletnél végezzük, mint a föltárást. Ebből a czélból az invertálandó anyagot kénessavval, illetőleg chlórvízzel mintegy 145°-ra fölhevítjük, a folyadékot azután 125—120°-ra lehűtjük és azután a kellő mennyiségű kénsavat állítjuk elő oly módon, hogy a levegőt, oxygént vagy oxygént leválasztó anyagokat, chlórt vagy chlórt leválasztó anyagokat, illetve kénessavat vag}7 oly kénvegyületeket vezetünk be, melyek chlór hatása alatt kénsav képződése mellett elbomlanak. A leírt eljárás előnyei annyira szembeszökők, hogy azokat nem kell külön kiemelni. Eltekintve attól, hogy sok erjeszthető anyagot állítunk elő, mely minden nehézség nélkül szabályszerű tizemben keletkezik, a (pörkölési gázokból rendkívül olcsón előállítható) kénessav jelentékeny nagy része a további invertálásnál vagy más czélra hasznosítható. Ehhez járul, hogy a reákczió
