21072. lajstromszámú szabadalom • Berendezés távbeszélő vonalakon való táviratozásra és hozzátartozó fölfogó készülék

— 2 — nek a vezetékbe, akkor a központban lévő | jelző készülék befolyásolatlan marad és egy a fölfogó készülékben a csöngő mágnesen elrendezett külön fegyverzet jön működésbe, miáltal egy a fölfogó távíró készüléket tápláló helyi battéria áram záratik. A mágnesinduktor helyett előnyösen egy külön induktort alkalmazhatunk az áramimpulzusok előidézésére, a mikor is a fölfogó távíró készüléket csak egy helyi áramkör megszakítása által a telefonvezeték szekundér áramkörében indukált áramimpulzusok fogják körül működtetni. A táviratozáshoz szükséges áram előidézésére esetleg a tránszmitter indukczió csévéjét fölhasználhatjuk. Az előzők alapján már most a berendezés egész elrendezése könnyen megraérthető. Az 1. alatti követelmény kielégítésére ugyanis csak az szükséges, hogy a központi induktormágnes fegyverzetét egyirányú áramimpulzusok esetén mágnes gyanánt képezzük ki. Az egyirányú áram ekkor a fegyverzetet nem befolyásolja, úgy hogy az induktor nyugalomban marad. Ugyanaz áll a 2. és 3. alatti követelményekre nézve is. Elektrotechnikai és mechanikai szempontból ugyanis igen könnyű a távbeszélő, illetve távíró berendezéshez tartozó készülékeket akként szerkeszteni, hogy azok csak váltakozó-, illetve egyirányú áramimpulzusok által működtessenek. Hogy azonban kimutassuk, miszerint e mellett egyúttal a 4. és 5. alatti föltételeket is kielégítjük, utalunk a mellékelt rajznak 1. ábrájában sematikusan föltüntetett ily távíró berendezésre, melynél a távíró áram fejlesztése a mágnesinduktor segélyével történik. Az (o) központból az egyik vezetéksodrony a (101) állomásnak (36) pontjához, a másik vezeték ellenben a (102) i állomásnak (37) pontjához van vezetve. Ezen pontokból két-két vezeték ágazik el, melyek közül a (3j vezeték a (10) pouthoz vezet. A (8) kar vagy egyéb átkapcsoló segélyével a (9) csévétől jövő (2) vezetéket vagy a (10) ponttal, vagy a (11) ponttal köthetjük össze. Ha ezen kapcsoló kar a (101) állomásnál a (10) ponton, a mint az a rajzban szakadozott vonalakkal van föltüntetve és mely állás különben a normális, akkor az áram fölhíváskor a következő módon fog áramolni: A (101) állomásnak (7) máguesinduktorától a (2) vezetéken és a (8) kapcsoló karon keresztül a (10) ponthoz, innen a (3) vezetéken és a (36) ponton át a (0) központhoz, a hol az illető táblácska, a fölhívó árain váltakozó áram lévén, eleresztetik és leesik. A központ fölhívó árama a fővezetéken keresztül a (37) ponthoz és a (3) vezetéken keresztül a (10) ponthoz, innen a (8) karon és a (2) vezetéken kel-esztül a jelző készüléknek (9) csévéihez és végre az (1) sodronyon keresztül a föld vezetékéhez áramlik. Föltéve, hogy a fölhívott előfizető nem válaszol és ezért a (101) állomásból táviratozni akarunk, akkor a (8) kart a (11) pontra állítjuk. Ha most a mágnesinduktor forgattyúját (mely táviratozás czéljából előnyösen kézi kerékkel van ellátva) a (101) állomáson forgásba hozzuk, akkor az áram a (101) állomásnak (7) magnesinduktorától, az (1) vezetéken, a jelző készülék (9) csévéin, a (11) ponton és (4) vezetéken keresztül a csöngetyű (15) himba fegyverzetéhez folyik. Ha a (13) kalapács a rajzolt állással ellenkező állásba van, akkor az áramimpulzus a (12) ponton és az (5) vezetékeken keresztül a földbe áramlik; mihelyt ellenben a kalapács a rajzolt állásban van, akkor az ellentétes irányú áramimpulzus a (14) ponton és a (6) vezetéken keresztül a (36) ponthoz és innen a központon át a fölhívott előfizető készülékéhez áramlik. Minthogy az egyik irányú áramimpulzusok a földbe vezettetnek és a vezetékbe csak a másik irányú áramimpulzusok küldetnek, a központon elrendezett, polarizált fegyverzettel bíró jelző készülék befolyásolatlan marad. Ezen áramimpulzusoknak a fölfogó készülékben való útjuk és hatásuk a következő : Az áram a (37) ponttól a (3) vezetéken, a (8) karon és a (2) vezetéken át a jelző készüléknek (9) csévéihez és innen az (1) vezetéken át a földbe folyik. Minthogy az áramok csak egy irányban áramolnak, a