20982. lajstromszámú szabadalom • Izzófényű gázlámpa nagy fényintenzitások számára
Megjelent lí)01. évi április iió 13-án. MAGY. gft KIR SZABADALMI jS&jT HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 20982. szám. II/d. OSZTÁLYIzzó fényű gázlámpa nagy fényintenzitások számára. ALLGEMEINE BELEUCHTUNGS- & HEIZ-INDUSTRIE-ACTIENGESELLSCHAFT CZÉG BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 szeptember hó 14-ike. Jelen találmány tárgyát izzófényű gázlámpa képezi, mely akként van elrendezve, hogy annak izzótestével igen nagy fényintenzitást fejthetünk ki. A jelen találmány tárgya főképpen az által tiinik ki, hogy ezen czél elérésére a képzelhető legegyszerűbb módot használjuk föl, t. i. a huzameső szívó hatásának teljes ! kihasználását, miáltal az égő gázhoz biztossággal a lehető legnagyobb levegőmennyiség vezettetik. Igaz ugyan, hogy már izzófényű gázlámpáknál is elértek megközelítőleg oly fényintenzitást, mint a milyen a jelen találmány szerinti lámpával kifejhető, de csakis nyomólevegő alkalmazása mellett, melynek fejlesztése és bevezetése azonban mindenkor oly berendezéseket követel meg, j melyek költségesek és nem mindig működnek egyenletesen és biztosan. Evvel teljesen ellentétben áll a jelen találmány tárgya, mely az üzemhez semminemű mechanikai segédeszközt sem igényel. A közönséges izzófényű gázlángzók huzamcsövének lényegileg az a czélja, hogy a lángzó lángját akként alakítsa, hogy az izzó test a lángnak legforróbb zónájában legyen, tehát ott, hol ezen láng a Buusenlángzó előállította gáz- és levegőkeveréknek beáramló külső légköri levegővel való egyesülése következtében a legnagyobb hőt fejti ki. Az égési levegőnek a gázhoz a huzamcsőnek szívó hatása segélyével való vezetése kevésbé jelentős, mert ha pl. egy közönséges izzó fényű gázlángzónái hosszú huzamcsövet alkalmazunk, még a lángzó és i huzamcső közti tér elzárásánál sem áram: lik a gázhoz megfelelően nagyobb mennyiségű levegő, mert a lángzó harántmetszete a normális gáznyomás alatt képződött levegő-és gázkeverékkel annyira ki van töltve, hogy a henger nem képes több levegőt a lángzóba szívni. Másrészt azonban a normális szélességű henger és a lángzó között jelentékeny átj áramlási nyílás van, úgy, hogy ha a lángzófejnek átömlési harántmetszete szokásos módon körülbelül 110 mm2 , ama átáramlási nyílás 7—10-szeresen nagyobb harántmetszettel bír, s így a henger és lángzófej között fölszálló levegőmennyiség igen jelentékeny és az előzőkben említett módon hat. Azon kísérlet, hogy a lángzóhoz vezetett égési levegőnek mennyiségét csakis a huzamcső megfelelő meghosszabbítása által növeljük annyira, hogy az izzótesten hatás legyen észrevehető, csakis akkor sikerül-
