20975. lajstromszámú szabadalom • Kótalap-fordító

— á — való elrendezése által tetszőleges magassági állást foglalhatnak el. (D) karok számára hordsinül szolgál a (b) vízszintes lemezre, illetve annak (p) toldataira csavart függélyes (J) fal, melynél fölső élein (D) karok csúsznak. (J) a kótalapfordító hajtőtengelye, mely (b) alaplemez és (d) ágyrész között forgathatóan van ágyazva és a kótalapfordítónak a zongorára való megerősítésénél egy a (t) karban ágyazott (K) tengely (s) négyélű peczkére föltolható. (J), illetve (K) tengely mozgatására a klaviatúra alsó részén foroghatóan megerősített (L) emeltyű szolgál, melyet a játszó egyén térdével balra nyomhat, ha egy kótalapot fordítani akar. (L) emeltyűnek balra nyomása által (J) tengely és (v u) emeltyűszerkezet részleges elfordulást szenved, minek folytán (M) spirálrúgó megfeszül és a nyomás megszűntével (J) tengely és (u v L) emeltyűszerkezetet eredeti helyzetébe visszaviszi. (J) tengely feje (r) sarnirt képez, melyben (N) fordító lenghetően van elrendezve (6. és 8. ábra). Ezen (N) fordító mellső részében a kézalakú (P) fordító karon van elhelyezve, mely egy fix (w) hüvelykkel és egy rugalmas (x) karommal van ellátva (3. és 4. ábra). Ezen rugalmas (x) karom az (N) fordítónak óramutatóval ellenkező értelemben való forgása alkalmával a (D) karokon átsiklik, míg, ha az (N) fordító az óramutatóval ugyanazon irányban forog, az (x) karom a (D) karokat magával viszi. Hogy a fordító, miután egy kótalapot megfordított, tehát mikor balirányú legszélsőbb helyzetében van, a megfelelő (D) karból (P) fordító karmával kiemeltessék, visszatérte után pedig a legközelebbi (D) kart átfogja, a (b) alaplemezre (S) függélyes lemez van megerősítve, mely (a2) hasítékkal és (b2) nyílással van ellátva (6. és 7. ábra). Ezen nyílásba egy az (e) fenékrészen megerősített (T) toldat nyúl be, úgy hogy (c2) görbe horony képződik, melybe az (N) fordító másik vége kapaszkodik. A mint (N) fordító az 1. ábrán látható helyzetben van, a hátsó vége az (S) fal magasan fekvő (a2) hasítékában fekszik és (P) karom egy (D) kart fog át. Ha egy kótalapot fordítani akarunk, akkor a térddel megnyomjuk (L) emeltyűt, minek folytán (N) fordító bal felé leng. A fordító hátsó vége e mellett (a2) görbe horonyban (tehát (T) toldat fölött) továbbszalad, míg (R) rúgó alá jut; a fordító ezen irányú mozgásának végén (R) rúgó által a függélyes hasítékon (7. ábra) lefelé szoríttatik. Ez által azonban (N) fordító mellső része fölemelkedik (8. ábra) és (P) karom a megfelelő (D) kart elhagyja. A mint (N) fordító (M) rúgó hatása folytán hátrairányuló mozgását megkezdi, az (R) rúgónak a görbe horonyban mozgó része az alsó részben (T) toldat alatt mozog, míg lassan emelkedve, (al) hasítékba ismét visszatér. (N) fordító végmozgása előtt (P) karom (x) ujja a második (I)) karra ugrik és az (L) emeltyűre gyakorolt nyomás folytán az előbbi folyamat ismétlődik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kótalapfordító, jellemezve több (C) csap körül lengő (D) kar elrendezése által, mely karok a kótaiapszorítókat hordják és egy kényszermozgású (N) fordító által egymásután jobbról balra mozgattatnak. 2. Az 1. alatt jellemzett kótalapfordítónál egy mozgékony rugalmas (x) ujjal ellátott karom elrendezése (N) fordítón, mely fordító egy kótalap megfordítása után az által emeltetik ki a megfelelő (D) karból, hogy a fordító hátsó vége (a2 c2) görbe horonyban mozog és (R) rúgó hatása folytán, a mint a fordító hátramozgását megkezdi, a görbe horony alsó részébe szoríttatik, ellenben ismét a magasabb (a2) horonyba lép, ha a fordító rendes helyzetébe visszatér, mi mellett egyidőben (x) ujj a legközelebbi (D) karon átcsúszik. 3. Az 1. alatt jellemzett kótalapfordító-