20957. lajstromszámú szabadalom • Lehorgonyzó kocsik mótorekékhez

- 2 -*— be lehet a talajba nyomni, de nem oly mértékben, hogy a húzásnak eléggé ellenállhatnának, mert a benyomó erő nem lehet nagyobb, mint amekkora erő kifejtését a kocsinak az elcsúszás ellen való ellenállását csak megkétszerezhetjük. Hogy aránylag könnyű, de azért mégis igen állékony lehorgonyzó kocsit szerkeszthessünk, a szóban lévő találmány szerint a támasztó fölületet képező részt, mely legczélszerűbben ásóalakú lehet, függélyes irányban hajtjuk a talajba. Ez által azt érjük el, hogy a támasztó fölület mindig érintetlen talajra támaszkodik, a vonó erő irányára merőleges irányban. Elérjük továbbá azt is, hogy a támasztóhorgonyt aránylag kis erővel hajthatjuk a szilárd talajba és hogy ott a beverésre szükséges erő többszörösét képező ellenállást fejthet ki. Ajánlatos továbbá, hogy csak egy támasztóhorgot alkalmazunk és pedig a kötélkorong előtt, mert evvel a következő előnyöket érhetjük el: Először aránylag kemény talajban a támasztóhorgonyra függélyes nyomást gyakorolhatunk, mely természetesen a lehorgonyzó kocsi fél súlyával egyenlő. Másodszor ha az igen kemény talajban, vagy valamely esetleges ellenállásnál ez az erő sem elégséges a horgony benyomására és a lehorgonyzó kocsi a lehorgonyzási oldalon fölemelkedik, a vonókötél által kifejtett húzóerő is a horgony benyomására értékesíttetik. Az oldalirányú eltolódás ellen ható ellenállás ennek következtében tetemesen növekedik, úgy hogy az egész kocsi inkább fölbillen, mintsem eltolódik, A szóban lévő találmány szerint kiképezett lehorgonyzó kocsi szerkezete a következő: A kocsi padja alatt elhelyezett (a) kötélkorongon fut a kötél, mely az ekét a lehorgonyzó kocsi felé húzza. Az (a) kötélkorong a (b és c) kúpkerékáttevést, ez pedig a két (d e) fogaskerékáttevést mozgatja. A (d) fogaskerékpár az (o p) hajtó(1 rajzlap ír kerekeket lánczhajtás segélyével mozgatja, míg az (e) áttevés a (k 1) fogaskerekeket mozgatja, melyek az (m) forgattyút működtetik és így a (q q) vezetékben egyenesbe vezetett (i) támasztóhorgot emeli és sülyeszti. Az (f) kéziemelő segélyével a (g h) karmos kötéseket oly módon kapcsolja ki és be, hogy azok fölváltva a kocsit mozgassák, illetőleg az (i) horgonyt emeljék vagy sülyesszék. Az ekének a motor felé mozgásánál a lehorgonyzó kocsira a kötél húzást nem gyakorol, ekkor először az (e) áttevést kapcsoljuk be, hogy a kocsit egy barázdaszélességgel előre toljuk. Ezután ismét az (e) áttevést kapcsoljuk be, hogy az (i) horgonyt ugyanoly módon, mint az előbb kihúztuk, a talajba toljuk. Ha ez megtörtént, az (f) kéziemelőt a (2) középállásra állítjuk. Ebben az esetben mind a két át(tevés ki van kapcsolva. A lehorgonyzókocsi a munkahelyzetben van ismét és az ekét a lehorgonyzó kocsi felé lehet húzni. Magától érthető, hogy a két áttevés ki- és bekapcsolása automatikusan is végezhető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lehorgonyzó kocsi mótorekékhez, azáltal jellemezve, hogy egy a kötélkorong tengelye előtt alkalmazott (i) horgony függélyes irányban nyomatik be a talajba, oly czélból, hogy a lehorgonyzókocsi súlyának tetemes részét a horgonynak a talajba való nyomására hasznosítsuk és a horgony föl nem lazított talajban a kötél húzási irányában való eltolás ellen mindig biztos támasztékot találjon. 2. Az 1. alatt védett lehorgonyzókocsi egy kiviteli módozata, az által jellemezve, hogy a horgony benyomását a kötélkorong mozgása indítja meg. 3. Az 1. alatt védett lehorgonyzókocsi egy kiviteli módozata, melynél a támasztó horgony ásóalakú és kiváltható éllel bír. illéklottel.) PAUA8 RÉSÍVÉNV TÁRSASÁG NYOMOÁJ/ BUDAPESTEN