20949. lajstromszámú szabadalom • Eljárás halkonzervek, különösen az ugynevezett oroszhalak hygienikus eltartására

Megjelent 1901. évi április lió 11-éu. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 20949. szám. I V/e OSZTÁLY. Eljárás halkonzervek, különösen az úgynevezett oroszhalak hygienikus eltartására. FEINGOLD TESTVÉREK CZÉG BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 november hó 2-ika. A szegényebb néposztály táplálkozásában tudvalevőleg jelentékeny szerepe van az olcsóbb halkonzervnek, különösen pedig az olyan halaknak, melyek mint jelesen az úgynevezett oroszhalak a kereskedelemben egyenkint is árúsíttatnak. Az ilyen halféléket eddig általánosan fahordócskákban hozták forgalomba és ezekben tartattak el a kereskedésekben is, nem csekély kárára a szegényebb nép egészségének. Az ezen czélra használt hordócskák faanyaga ugyanis már szállítás közben is teleszívódik a hal-lével, a mely természetesen igen sok rothadásképes anyagot tartalmaz, úgy hogy mikor a hordócskát fölbontják, úgy annak falában, valamint a konzervben magában is a legtökéletesebb rothadási folyamatok indulnak meg, melyeknek kifejlődésére annál több idő van, mennél lasabban fogy a hordócska tartalma. Megjegyzendő, hogy ezek a hordócskák nyitva állanak a kereskedésekben és így a rothadási csirák belejutásának épenséggel nincsen akadálya. A jelen találmány czélját már most ezen hátrány kiküszöbölése képezi, a mit az által érünk el, hogy a halkonzerveket a gyümölcskonzervekhez hasonlóan nem fahordókba, hanem a halacskák egyenkinti kivételét lehetővé tevő öblös üvegedényekbe rakjuk és ezeket azután biztos tömítés közbeiktatásával úgy zárjuk el, hogy az edény tartalmának lassankinti fogyasztása közben is mindig zárt állapotban maradhasson. Ez által ki van zárva az, hogy a konzervben az eddigihez hasonló, az egészségre nézve rendkívül ártalmas folyamatok menjenek végbe, elkerültetik a penészgombáknak és rothadási csiráknak, de még egyéb tisztátalanságoknak (legyeknek stb.) az edénybe való behatolása és az edény anyaga is kizárja a piszoknak olyan nagymérvű lerakódását, mint az eddig napirenden volt. Gazdasági előny tekintetében hangsúlyozzuk azt, hogy az eddigi hordócskák csak egyszer voltak használhatók és azután többé megtölthetők nem voltak, míg az ily légtömitő zárral ellátott üvegedények kiüríttetésük után megtisztíthatók, sterilizálhatok és újra használhatók, úgy hogy bár jóval nagyobb befektetést igényelnek, rövid idő múlva kevesebb költséget okoznak, mint a mindig megújítandó fahordócskák. Megjegyzendő, hogy bár az üvegnek fa helyett való alkalmazása a jelen esetben már maga is műszaki előnyt képez, a lég-