20933. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék közúti járművekhez

Megjelent 19Q1. évi április hó 5-én. MAGY. SZABADALMI Ria HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 20933. s^ám. XX/a. OSZTÁLY. Rugalmas kerék közúti járművekhez. PAULITSCHIvY RÓZA MAGÁNZÓ ÉS WÜSTE FLÓRIS NAGYIPAROS BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 november hó 10-ike A szóban lévő találmány tárgya egy tartós és aránylag olcsón előállítható kerék közúti jármüvekhez, mely ép oly rugalmas, mint a tömör gummis vágj* légpárnás abroncsok. A kereket egyenlőtlen magasságú oldalpofákkal bíró keréktalp jellemzi, melyben rugalmas anyagból készült betét és az utóbbira oldalt fölhúzott kerékabroncs foglal helyet. Ezt az utóbbit egyrészt a talp magasabb pofája, másrészt az alacsonyabb pofa, a kerékabroncs és a rugalmas betét között elhelyezett lapos gyűrű vagy gyűrű szegmentumok rögzítik. A csatolt rajzokon az 1. ábra a rugalmas kerék nézete, melyen a keréktalp részben metszetben van ábrázolva, a 2. ábra a kerékkoszorú nagyobb méretben rajzolt keresztmetszete az 1. ábra A—B vonala szerint. A csatornaalakú (c) talpban, melynek két egyenlőtlen magasságú (a b) pofája van, a legczélszerűebben egy kautsuk-csík által képezett rugalmas (d) betét foglal helyet, melyre a szilárd, rugalmas anyagból, legczélszerűebben aczélból készült, belső oldalán rovátkázott és lejtős oldalfölületekkel bíró (e) kerékabroncsot oldalról az alacsonyabb (a) pofa fölött toljuk föl. Az (e) kerékabroncs oldalirányú eltolódását a rugalmas (d) betéten egy gyűrűalakú, önmagában zárt (f) szalag gátolja meg, mely legczélszerűebben vasból készül, a talpat a normális profilra egészíti ki és szalagszegmentumok által is helj-ettesíthető ; a szalagot a rövidebb (a) pofa és az (e) kerékabroncs közé toljuk be és ezen pl. sülyesztett fejű (g) csavarok segélyével erősítjük meg. A kerékabroncs lejtős oldalfölületei a (b) pofa és (f) szalag megfelelő lejtősségű belső fölületeire fekszenek, úgy hogy az abroncs a kerékkoszorúból ki nem ugorhatik és azonkívül az abroncs a rugalmas behajlásánál végbemenő kismérvű eltolódásoknál a pofák között vezetve is van. Hogy az (e) kerékabroncs hosszanti irányban el ne tolódhassék, a keréktalp csatornájába ágyazott rugalmas (d) betét két vége közé egy rugalmas anyagból, pl. aczélból készült, többé-kevésbé lapos (h) gyűrűt helyezünk el, mely akkor, mikor az abroncsot hideg vagy meleg állapotban fölhúzzuk, összenyomatik és az abroncsra fekszik, egyúttal pedig a (d) betét végeit is szétfeszíti. Ez a (h) gyűrű, mely a keréktalppal szö-