20919. lajstromszámú szabadalom • Eljárás konzerválandó gyümölcsöknek és hasonlóknak pergamennel való légmentes elzárására

nak tiszta alkoholban való oldatával kezeltetik, melyhez még egy kevés szagtalan, valódi velenczei terpentin járul, hogy a sellakot a megszáradás után merevségétől megfossza. Ezen oldatnak a használat alkalmával közönséges gummioldat sűrűségével kell bírnia. A pergamen egyik oldalát, melynek teljesen száraznak kell lenni, egy széles ecset segélyével az említett oldattal egyenletesen bevonjuk, úgy hogy léghólyagocskák ne maradjanak. Erre a bevonást meleg helyen megszárítjuk s ezáltal a papír a használatra alkalmassá vált. Az üvegek előkészítése végett, azokat megtisztítva és megszárítva, fölmelegítjük s szélüket az említett lakkoldattal lehetőleg egyenletesen bekenjük s miután megszáradtak és lehűltek, czélszerű még egy másik hasonló réteget is reákenni az elsőre. Az ismeretes módon elkészített gyümölcs, befőtt stb. az ily módon előkészített s kissé újból fölmelegített üvegekbe még forró állapotban helyeztetik be, ill. töltetik arra a még forrásban levő czukoroldat, úgy hogy az üveg karimájáig 1—2 cm. magas tér maradjon. A föntebbi módon előkészített s megfelelő nagyságra vágott pergamen, mely előzetesen mintegy fél óráig langyos vízben volt áztatva, lakkal bevont oldalával lefelé az üvegre illesztetik s erre az üveg, mint rendesen szokásos, zsineggel beköttetik, lehetőleg arra vigyázva, hogy az üveg szélén ránczok ne képződjenek. Az így bekötött üvegek mintegy három perczig 100 C. fok hőmérsékű melegnek lesznek kitéve, minek következtében a lakk az üveg szájánál megolvad s a keletkezett ránczokba beszorítható s ez által a képződött légcsatornák eltömődnek. A mellett az üvegen megolvadt lakk összekeveredik a pergamenen levő lakkal s ily módon a lég- és csiramentes zárás létesül. A 100 C. fokra való fölhevítés folytán egyúttal az üvegekbe zárt levegő is sterilizáltatott. A fölhevítés legczélszerűbben úgy történik, hogy a bekötött üvegeket vízzel töltött edénybe helyezzük s abban három perczig főni hagyjuk, de a mellett arra kell vigyázni, hogy a zárhoz magához víz ne férhessen. Ha a bekötést vagy zárást különösen gyakorlott egyének végzik, az üveg karimájának belakkozása elmaradhat, mivel a pergamenen levő lakkréteg elegendő vastag, hogy az esetleges finom, oldalsó légcsatornákat az üveg hevítése folytán megolvadt lakk betömje. A lehűtés után a födőzár esetleg még egyszer bevonható egy lakkréteggel s hogy tetszetősebb külsőt kapjon, a még nedves lakkra pl. staniol-lapot lehet illeszteni. Az üvegen és pergamenen levő lakknak összekeveredése, valamint a pergamen egyik oldalának bevonása következtében nem hatolhat be levegő, mely az üveg tartalmát megronthatná; azonkívül a bevonat megakadályozza a gyümölcs beszáradását, mivel a gőzök a lakkréteg miatt nem diffundálhatnak. Mivel pedig a bevonat a belső oldalon foglal helyet, ennélfogva szárazon tartja a pergamenlapot is, úgy hogy esetleg a külső oldalon levő bevonat nem mállik szét és nem hullhat le. Megjegyzendő, hogy ezen eljárás égett borba rakott gyümölcsöknél a lakknak az alkoholban való oldhatósága miatt nem használható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás konzerválandó gyümölcsöknek és hasonlóknak pergamennel való lég-és csiramentes elzárására, jellemezve az által, hogy az üvegnek czélszerűen dudorodással ellátott szája, valamint a pergamen egyik oldala sellaknak alkoholos oldatával vonatik be s miután a bevonat megszáradt s az üvegek megtöltettek, az üvegekre bekent oldalával ráillesztett pergamen a szokásos módon körülköttetik, mire a bevonat megolvasztása végett az üvegek rövid ideig fölhevíttetnek azon czélból, hogy a pergamen ránczai által képezett légcsatornákat a megolvadt lakk betömje. 2. Az 1. igénypont által védett eljárás egy