20867. lajstromszámú szabadalom • Berendezés magféléknek gyors szárítására

gyorsabb ós egyenletesebb szárítást létesít aránylag rövid úthosszon, mi mellett a nedvesség gyors elvezetése folytán egyszersmind a csirázóképesség is kevésbbé szenved. Egy ilyen szárítóberendezésnek két kiviteli alakja a mellékelt rajzon van ábrázolva. Az 1. és 2. ábra hosszmetszetben és oldalnézetben mutatja a szilárdan álló és a dobokkal közvetlenül kapcsolt légbevezető és elvezető nyílásokkal bíró berendezést, míg a 3. és 4. ábrán látható kiviteli alaknál ugyanezen elv föntartása mellett ezen nyílások a doboktól függetlenül ezek fölött és alatt hosszirányban végig vonuló csövekben vannak elrendezve. Mindkét esetben a mag ismert módon az (a) nyilak irányában az egymás fölött vagy mellett elrendezett forgó szárító hengereken halad át. A 3. és 4. ábrán bemutatott kiviteli alaknál csak egy ily szárító henger van föltüntetve, minthogy ezen alak az elsővel azonos elven alapszik. Az elvonuló nedves levegőnek egyenletes elosztása czéljából ezen második alaknál az egymás fölött fekvő hengerek megfelelő közfalak által egészen vagy részben el lehetnek különítve, míg a dobok alatt levő szélső fűtőtesteken megfelelően hajlított lemezek alkalmazhatók, melyek szorosan a dobokhoz csatlakoznak, a meleg levegőnek az ez esetben átbebocsátóan kiképezett hengerekhez való vezetése czéljából. Az egész szárító térhez tehát és pedig különösen az egyes szárítóhengerekhez, a czélszerűen tetőalakú (b) fűtőtestek segélyével vezetjük a meleget. A fűtőtestek alatt egymás fölött fekvő (c, d, e) kamarák vezetik az előmelegített levegőt a szárító hengerek belsejébe. A fűtőtesthez legközelebb fekvő (c) csatornában a levegő leggyorsabban hevül a szükséges hőmérsékletre, például 35°-ra. Az erre következő (d) kamrában már hosszabb útra van szükség ugyanezen hőfok elérésére. Ennél fogva mint az 1. és 2. ábrán látható, az első légcsatornából a levegőt (f f)-nél vezetjük a legalsó hengerbe, míg a második légcsatornából a levegőt (g g)-nél a második hengerbe, a harmadik csatornából pedig (h h)nál a harmadik hengerbe vezetjük. A 3. és 4. ábrán látható kiviteli alaknál ezen légbevezetések egy a légcsatornából közvetlenül a dob alá vezetett csőre vannak elosztva, mely azonban a forgó dobbal nincs szilárd összefüggésben. Az egyenletesen előmelegített szárító levegő a fönt leírt módon egyenlő erősségű áramokban tódul a szárító hengerekbe és azokból egy (m) szelelő által (1. és 2. ábra) (i i k k és 1 l)-nél elszívatik. Az elszívásra előnyösen külön (n) csővezetékek szolgálnak, melyek a hengerfalakon végig mennek és (o) nál egyesülve a szelelőhöz vezetnek. A 3. és 4. ábránál ezen szintén a szelelőhöz vezető elszívócsövek szilárd összefüggés nélkül közvetlenül a dobok fölött vannak elrendezve, mi mellett a szívónyílások a cső alsó oldalán vannak elosztva. A többi berendezési részletek és szerkezetek ismeretesek és természetesen tetszőlegesen változtathatók. Az előmelegített levegőnek az egyes dobokba való bevezetésére szolgáló eszközökre vonatkozólag ínég megjegyezzük, hogy az itt alkalmazott berendezésen természetesen tetszőleges módosítások eszközölhetők. Az 1. és 2. ábrán bemutatott alaknál a szerkezet akként van képzelve, hogy a tengelyekhez küllők segélyével erősített dobok a levegő be- és kivezetésére szolgáló helyeken hasítékok által meg vannak szakítva. Ezen hasítékok vagy rések kívülről szilárdan álló (p) szalagvasakkal vannak elfödve, melyek egyenletes vezetés czéljából esetleg a dobok belsejébe nyúló toldatokkal lehetnek ellátva. Ezen szalagvasgyűrűkön nyílások vannak elrendezve, melyekhez a légbevezető-, illetve elvezető csövek csatlakoznak. Ezen nyílások a szárítandó anyag behatolása ellen sapkákkal vannak elfödve és szitaszövettel elzárva. A dobok végeinek eltömítését kerek (q) lemezek eszközlik, melyek a dobokra ráhajlított és ráerősített (r) szögletvasak által tartatnak. Ezen lemezek természetesen szintén helyt állnak és a szárítandó anyag bevezetésére szolgáló nyílások: kai vannak ellátva.