20863. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos mótorkocsiknak az alsó vezetékekről a fölsőre vagy megfordítva való önműködő átkapcsolására

- 2 — 3. ábra az 1. ábra (Z—Z) vonal szerinti metszetét, a 4. ábra ugyanannak (Y—Y) vonal szerinti metszetét nagyobbított mértékben mutatja, az 5. ábrán a példa gyanánt fölvett hajó látható az új berendezéssel kapcsolatban s a 6. ábra az előbbinek (X—X) vonal szerint vett metszetét tünteti föl, a 7., 8. és 9. ábrák részletrajzok. Az 5. és 6. ábrákon föltüntetett hajó az (1) lemezekből és (2) kontaktuslapokból áll, melyek egymással csuklós kapcsolatban állnak oly módon, hogy az (1) lemezek a (4) U-alakú vasba ágyazott függélyes csapok körül elforgathatok, mindaddig, míg a (2) kontaktuslapok teljesen egymáshoz szoríttattak, miközben a (4) U-vasak a (3) keretbe erősített (6) vezetőcsapokon hosszirányban széttolódnak. A hajó a (b) hüvelyekben eltolható (a) karokra van függesztve (7. ábra), s kontaktuslapjai, hogy az egyik sínszál alatt elrendezett vezetékcsatornában végig futó áramvezetőkkel érintkezésbe jöjjenek, szintén az U-vasban elrendezett (7) rúgós szerkezet által feszíttetnek széjjel. Midőn a kocsi a (c) alsó vezeték végpontjához megérkezik, a hajókontaktus lapjai az alsó vezetékek folytatását képező, de attól elszigetelt, esetleg teljesen szigetelő anyagú két (d) vezetőlécz közé kerülnek. Ezen vezetőléczek rézsútosan haladnak fölfelé az alsó vezeték végpontjától a vezetékcsatorna fölső réséig s e közben folyton közelednek egymáshoz, úgy hogy a közöttük csúszó hajó kontaktuslapjai végül egészen egymáshoz szoríttatnak. Ugyancsak az alsó vezeték végpontjánál a vezetékcsatorna fenekétől annak fölső réséhez egy másik (e) sín vezet rézsútosan fölfelé, melyen a hajót tartó (8 9) rudazatra alkalmazott (10) görgő vagy szán gördül, illetve csúszik tova s ily módon a hajó folytonosan fölfelé emelkedik, míg végül a kocsi tovább haladása következtében a vezetékcsatornából egészen kiemelkedve, a görgő vagy szán már a futó síneken mozog tovább. A hajót tartó rudazat az U-vasakhoz suklósan erősített két (8 8) rúdból s az ezekkel szintén csuklós kapcsolatban álló (9) rúdból áll, mely utóbbira (10) görgő vagy szán van erősítve. Midőn (10) görgő az (e) lejtős sínre kerül, a hajó súlya, továbbá a két (d d) vezetősín összeszorító hatása következtében a rudazat elemei hovatovább vízszintes helyzetet foglalnak el s ez által szintén hozzájárulnak a hajó kontaktuslapjainak összeszorításához. Hogy a kontaktuslapok a hajónak a vezetékcsatornából való kiemelkedése után is egymáshoz szorított helyzetükben maradhassanak, az alsó rudazat szerkezetével teljesen megegyező fölső rudazat középső elemére egy belül üres (11) négyszögletes test van erősítve, melynek üregébe a kontaktuslapokra szerelt ékalakú (12 12) lapok benyomulnak s ez által a kontaktuslapok egymáshoz szorított helyzetükben megmaradnak. Ugyanazon időben, midőn az alsó kontaktushajó a két áramvezetőt elhagyni készül, az (f) kötél, (g) gyűrű és (h) horog által rögzített (8., 9. ábra), s az ismeretes állító mechanizmussal fölszerelt fölső áramszedő (1) a fölső áramvezetéknél alacsonyabban kifeszített s ferdén lefelé haladó ily sodronyhoz ütközik, mely sodrony azonban nem képez áramvezetéket s czélja az, hogy az áramszedő, mialatt ezen szakaszon végig halad, annyira lefelé szoríttassék, hogy ezen leszorítás következtében a (g) gyűrű (h) horogból önmagától kiakasztódjék s a kocsi tetején elrendezett rúgós és emeltyűs mechanizmus ellenhatása az áramszedő rúdját kellőleg fölfelé lendítse, úgy hogy az a (k) fölső áramvezetékkel, melynek kezdő pontja ezen czélból szintén kissé alacsonyabban fekszik, önműködőlég érintkezésbe jöhessen. Ettől fogva aztán a kocsi motorja a fölső vezetékből kapja az áramot, míg az alsó kontaktushajó a sínen halad tova. Ellenkező menetiránynál, mely rendesen egy az előbbivel párhuzamos vágányon történik, szintén önműködően megy végbe az átkapcsolás, a mennyiben midőn a fölső áramszedő a fölső vezeték végpontjához megérkezett, az alsó kontaktushajó az (e) pályán végig már a vezetékcsatornába ju-