20757. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oldószereknek olajos, zsíros, viaszos vagy szappanos oldatokból való kiválasztásánál ezen oldatok derítésére

2 — tartályba egyszerre belefér, a hol is az oldat mélysége ezélszerűen 30 cm.-nél nem kisebb. Az oldószerből és zsírból álló oldatot már most nyomás alatt finoman szétporlasztott szitáló eső alakjában ezen savval kevert sóöldaton átvezetjük, úgy hogy az ezen oldat minden részével benső érintkezésbe jut, Az oldott és lebegő alkálikus vegyületeket a sav azonnal megtámadja, míg a tovaragadott nedvességet a sóoldat veszi föl. A gyors mozgás következtében ezen vegyületek a támadó savval kevert sóoldattal keverve elvezettetnek; ha azonban az oldat beömlését megszakítjuk, a tartály összes be- és kifolyató nyílásait pedig elzárjuk, akkor a vegyületek gyorsan leülepednek úgy, hogy az oldat rövid idő múlva derítetté és lényegében víz-, sav- és alkálimentessé válik, úgy hogy azt most már közvetlenül desztillálhatjuk. A savval kevert sóoldat megadott erőssége rendszerint elegendő arra, hogy vele az oldószerből és zsírból álló oldat harminczszoros mennyiségét kezeljük. A tovaragadott nedvességnek és savnak még tökéletesebb elválasztását az által érjük el, hogy az előzőhöz hasonlóan egészen vagy részben derített oldatot chlórnatriumnak vagy valamely más alkalmas sónak egy második vagy harmadik konczentrált oldatán vezetjük át és mindenkor leülepedni hagyjuk. Mennél tökéletesebben megy ez a desztillálás előtt végbe, annál jobb minőségű lesz a zsír. Ha az oldószer könnyebb a víznél, akkor ezen czélra a víznél nagyobb fajsúlyú alkalmas vizes sóoldatot alkalmazhatunk, mely elegendő savanyú reakczióval bír és a vízzel' vegyi rokonságban áll. Igen jó eredményt adnak a sóskasav savanyú sóoldatai, ez azonban igen költséges. Legczélszerűbb és legolcsóbb a kénsavas nátron és kénsav vagy chlórnátrium és kénsav alkalmazása. Ha az oldószert tartalmazó oldat még az előzőkben ismertetett kezelés előtt bizonyos mennyiségben vízzel érintkezésbe jutott, vagy ha a rostot víz és nyomás által az oldószertől megfosztottuk, akkor az ekként kezelt folyadékot rétegesedni hagyjuk és a fölül úszó réteget, mely főként zsíroldatból áll, a fönt ismertetett módon kezeljük, míg azon rétegeket, melyek határozott emulziószerű jelleggel bírnak, óvatosan leválasztjuk és a fönt említett savval kevert sóoldaton átvezetjük; ha a nyert derített oldat mennyisége megfelelő nagy, akkor azt a többivel együtt lefolyathatjuk. Közönségesen ezen emulgált részt egyszerűen az említett savval kevert sóoldaton vezethetjük át, a mikor ez utóbbi már majdnem teljesen elhasználtatott, az oldószert pedig egyszerűen főzhetjük vagy ledesztillálhatjuk, még mielőtt az iszapot vagy maradékot eltávolítanók vagy másként fölhasználnék. Világos, hogy ez utóbbi kezelésre az esetben, ha kényelmesebb, sóoldat nélkül használhatunk savat arra, hogy a víz, a természetes szappan, a zsír és az oldószer emulgált összetételét elbontsuk, ha csak azt czélozzuk, hogy az oldószert újra nyerjük, az iszapot pedig kiöntjük vagy valamely más módon hasznosítjuk, melynél a terméknek nem kell zsírmentesnek lennie. A találmány semmi esetre sem szorítkozik a derítésre és szétbontásra használt oldatoknak az előzőkben csak példaképen megadott erősségére, mennyiségére vagy összetételére, épp oly kevéssé azok alkalmazásának ismertetett foganatosítási módjára. Az eljárás általános ismertetésénél és az említett sóoldatok jellegénél föltételeztük, hogy az alkalmazott oldószer könnyebb a víznél, lehet azonban a savanyú reakczió és a vízzel való vegyi rokonság elvét tetszőleges sűrűségű oldószerek fölhasználásával megfelelő súlyú oldatoknál is alkalmazni. Ha a fölhasznált oldószerek a víznél nehezebbek, akkor a só- és savoldatokat ezélszerűen az oldószeren vezetjük át a helyett, hogy megfordítva: az oldószert vezetnők át az oldatokon; az elválasztott anyagok ekkor az oldószerek fölszínére szállnak, a helyett, hogy azoknak fenekére ülepednének le. Ugyancsak világos, hogy a só- és savoldatokat lefelé szitáló eső alakjában oly oldószereken hajthatjuk át, melyek ezen