20719. lajstromszámú szabadalom • Újítás marólugoknak és ammoniáknak közvetlenül elektrolyzis útján való előállítására szolgáló eljárásokon

— 9 — tén, közönségesen fölülről lefelé menő irányban növekvő és általában a fölhasznált áramerősség szerint többé-kevésbbé széles zónát képez, mely az elektrolytsók savainak erőssége szerint gyöngén savanyú vagy többé kevésbbé erősen savanyú reakcziót mutat. Az elektrolyzis első stádiumának végéig az elektrolytnek túlnyomóan savanyú jellege az anódtérben lassanként mégis csökken, amennyiben a savanyú iónok, annak következtében, hogy az iónizaczióba kezdő anódafémmel elektroneutrális oldhatatlan, illetve nehezen oldható sókká egyesülnek, az elektrolytből kiválanak és ehhez képest természetesen a szabad, túlnyomó mennyiségű bázisok speczifikus hatása egyenértékűen (aequivalens) és mindig erősebben érvényesül elektronegativ disszocziácziótermékük, a hydroxyl-ionok eltávozása folytán. A mint már megjegyeztük, a marólúgok lebocsátása is a friss sóoldatoknak egyidejű utántöltése alkalmával az elektrolyt reakczióállapotában semmiféle lényeges változás nem történik. Az elektrolyzis kezdeti stádiumának tartama alatt a katódtérben fölhalmozódó szabad fémionok (kationok) az elektro-neutrális, vagyis a még szét nem választott sómolekulákat és a még jelenlévő indifferens organikus anyagokat, tehát az úgynevezett nem elektrolyteket fölülről lefelé nyomják és a katódtérből lassanként kiszorítják, úgy hogy ezek lassanként a két elektród közti zónában, ahol a szűrő van, valamint az anód alatt gyűlnek össze. IV. Az áram. Az áramerősség a katódföliilet egy • m-ére rendesen csak 10 Amp.-t, míg az anódfölület egy • m.-ére 20—50 Amp.-t tesz ki; az áramerősséget tetszésünk szerint kétszeresére vagy többszörösére is fokozhatjuk, azonban mégis általában sokkal jobb csak mérsékelt áramerősséggel dolgozni. A fürdő feszültsége magától érthetőleg ennek vezetőképessége, a fölhasznált elektródafémek, áramerősség stb. szerint többékevésbé különböző és különösen az elektrolyzisnek már többször említett első stádiumában, egyes anyagoknak az oldatból való kiválása folytán megegyező, ha aránylag csekély ingadozásoknak van is alávetve és azután az elektrolyzisnek további folyamában általában állandó (constans) marad. A fürdő feszültsége közepesen legföljebb 1—2 voltot tesz ki. Tekintetbe kell itt venni, hogy egyes esetekben, nagyon tisztátalan elektrolytsók, leginkább sok ipari melléktermék és hulladék, pl. a répainelassz használása alkalmával, melyekben t. i. az alkáliák, illetve földalkáliák sói többékevésbé nagy mennyiségben az úgynevezett nem elektrolytek, pl. czukor által vannak eltisztátalanítva, a fürdő feszültsége 5 voltot, de még többet is tehet ki, a menynyiben a nem elektrolyteket teljesen vagy majdnem teljesen szét nem választott, elektro-neutrális molekulák képezik. V. A munkamód. Az üzem megindítása czéljából először (el és tl) csapokat elzárjuk, (pl) csapot pedig kinyitjuk, ezután az elektrolytsók oldatát addig engedjük (c) csövön át beáramolni, míg (s) hordó, (p) cső és az elektrolyzáló tartány annyira megtellenek, hogy a folyadék tükre (b és c) részek fölső széle alatt körülbelül 50 mm.-nyire emelkedik. A sóoldatban lévő esetleges föl nem oldott anyagokat, pl. a tisztátalanságokat stb. (dl) szűrő a katódtértől lehetőleg távoltartja és ezen anyagok fajsúlyuk és föloszlatásuk szerint lassan vagy gyorsabban a fenékre ülepednek. Mihelyt most az áramkört bezárjuk, vagyis (h és kl) elektródaszalagokat egy .áramforrással fémes áramvezető segélyével összekötjük, az elektromos áram hatása következtében az anódfém «ionizacziója» megkezdődik vagyis a szabad pozitív elektromossággal (+E) megtöltött anódfém pozitív ionok alakjában föloldódik és természetesen az áram irányában, tehát a katód felé az oldószerben tovanyomul. Míg azonban a tulajdonképeni elektrolytsóknak, pl. + + + ++ + a K, Na NH4

Ba, Sr stb.-nek a (b) katódtér felé nyomuló és ott fölhalmozódó szabad fémionjai (kationjai) szabadon maradnak,