20719. lajstromszámú szabadalom • Újítás marólugoknak és ammoniáknak közvetlenül elektrolyzis útján való előállítására szolgáló eljárásokon
— 11 ban, vagy végül a gyöngébb savak sóiból | készített oldatoknak oly előnyösen szerves eredetű anyagokat kell elegendő mennyiség" ben föloldva tartalmazni, melyek általában az anód föloldására és ennek elősegítésére alkalmasak. Oldhatatlan, illetve nehezen oldható sóknak masszív fémszalagokból való elektrolytikai előállításánál ismert tapasztalati tény az, hogy a gyönge savak sói, a nélkül, hogy az anódon kristályképződés támadna, annál nagyobb mérvben lehetnek az elektrolytsók elegyében képviselve, minél hígabbak az oldatok, amennyiben annál nagyobb az oldó- és mozgatószer (H2 0) fölöslege, annál nagyobb ez utóbbinak oldó és mozgató képessége és annál hathatósabb a fölhasznált elektrolytsóknak elektrolytikai szétbomlasztása ; lásd a 91707 számú német birodalmi szabadalmat. Magától értetődik, hogy jelen találmánybeli eljárásnál az elektrolyzis kezdeti stádiumának folyamán az elektrolyt túlnyomóan savanyú jellegének a katódtérben nem szabad nagyon csökkenni, vagyis a szabad ÖH iónoknak a savképzőkkel szemben nem szabad túlnyomó mennyiségre jutni, a mi nagy mennyiségű szabad bázis képződése folytán következnék be. Az elektrolyzis kezdeti stádiumának tehát nem szabad szükségtelen hosszú ideig tartani, hanem a szabad bázisokat a katódtérből szabályozott mennyiségben le kell bocsátani és az anódtérbe megfelelően friss sóoldatokat kell bevezetni. Az anódon keletkező káros kristályosodást ezenkívül még az elektrolytnek a közönségesnél magasabb hőmérsékletre való fölhevítése által is nagyon csökkenthetjük, azonkívül ennek alkalmas segédeszköz, pl. az anód gyakori lesöprése által is elejét vehetjük. Az elektrolyzis eredménye tehát az állódnál abban áll, hogy az elektrolytsók savanyú alkatrészeit (az anionokat) az oldatból lassanként kiválasztja, a mi szabály szerint az által történik, hogy az anionok az anódfémmel oldhatatlan, illetve nehezen oldható sókat képeznek, vagy pedig az elektrolyzis j által lassanként szétbontatnak, illetve elpusztíttatnak, mint pl. a nem állandó savak (HN03 és az organikus savak). Ismeretes ugyanis, hogy a salétromsav (HN03 ) az elektrolyzis hatása alatt salétromos savvá (HNOa ), ez pedig ammóniákká (NH3 ) redukálódik és hogy a szerves savak végül szént savvá (C02 ) bomlanak szét. Ugyazon aequivalens mennyiségben, a mint a savképzők az elektrolytból eltávoznak, az alkáli- és földalkálifémeknek (beleértve az ammoniumot is) szabad -I- E-vel megtöltött ionjai a katódtérben természetesen fölhalmozódnak. A katódnál is két folyamat különböztethető meg, ugyanis: a) mint primér folyamat, a katiónoknak -+-+ + ++ + (K. Na, NH4 , Ba, Sr, stb.) a katód fölületen való kiválása és b) mint szekundér folyamat, a víznek a katódra lecsapódó könnyű fémek által okozott szétbomlása, ezek könnyen oldható hydroxydjainak (KOH, NaOH, NH,0H, Ba[OH|2 , Sr[OH]2 stb.) képződése mellett és az ez által szabaddá lett elektro-neutrális H-nek a katód fölületén buborékok alakjában való egyidejű fejlődése. Az (NH^OH) képződése kérdéses, a mennyiben az NH, ion, mely magában véve nem képez állandó anyagot és vegyületeiben is nagyon változékony, a poluson részben hydrogénre (H) és NH3 -ra bomlik; a (H) itt elszáll, a mint előbb említettük, az NH3 pedig részben eloszlik, úgy hogy szagáról könnyen fölismerhető, részben pedig az oldószerben ismét föloldódik. Nyers sók, melléktermékek és hulladékok oldatainak elektrolyzálásánál, melyek legtöbbnyire idegen fémek sói által vannak többé-kevésbé eltisztátalanítva, az elektrolytból a katódon a következő anyagok válanak ki. 1. Mint oldhatatlan, illetve nehezen oldható hydroxydok: a) Az alkáli földek közül a Ca, a Ca(OH)2 -nek a vízben (H2 0) — kiváltképen forró vízben — való nehéz oldhatósága és az alkálimarólúgokban való oldhatatlansága i miatt,
