20695. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés különböző szinű elektromos fény előállítására

- 12 -pához, az ív-fény önműködőlég meghosszabbodik, hasonlóan a közönséges szén-ív-lámpákhoz, hol az ív egy szabályozó mágnes közvetítésével hosszabbíttatik, vagy rövidíttetik, azonban a találmánybeli berendezésnél ezen működés valóban automatikus, a mennyiben minden külső segédeszköz, vagy szerkezet nélkül megy végbe. A szín-módosító anyagok alkalmazása itt is megegyezik a föntebbiekben részletesen előadottakkal. A. 13. ábrán bemutatott kiviteli alaknál (E4) és (E5) a váltakozó áram vezeték-ágai, melyek (2—2)-nél állanak a fővezetékkel kapcsolatban. Ezen sarkaktól sodronyok vezetnek a (B) lámpának két elektródjához. Maga a lámpa, mint a nevezett ábrán látható, két üvegcsőből áll, melyeket egy közös kamra kapcsol össze egymással. Az összekapcsoló kamrában egy harmadik (D4) elektróda van elrendezve, mint ez a 13. ábrán látható. A két csőág (D7 és D6)-nál, valamint (D4) csésze is higannyal van megtöltve és a higany fölülete itt is bevonatik egy vékony réteg szín-módosító anyaggal, mint például vízmentes halogen-sóknak lithiumjodiddal és nátriummal való keverékével, hol ehhez a föntiek szerint, szükség esetén még valamely közönbös anyagot, pl. kalciumíluoridot adagolhatunk. (E4 és E5) sarkak között (4) kondenzátor és (5) önindukcziótekercs van elrendezve és egy közös (E8) pontnál kapcsolat van létesítve a kondenzátor és önindukczió-tekercs, valamint (D4) elektróda között. A berendezés ismerete után tegyük föl, hogy az áram be van kapcsolva és a sarkakhoz pl. 100 volt feszültségű váltakozó áram vezettetik s egyszersmind föltételezzük, hogy a lámpát alkotó cső belsejében valamely csekély dielektrikus hatású gáz oly fokú ritkításban van jelen, mely egy közönséges feszültségmérő 1 mm. nagyságú fokának felel meg. Ezen föltételek mellett (E4 és E5) sarkak áramfeszültsége a 16. ábrán látható háromszögnek alapját képezi, míg (E4 E6) és (IÍ6 E5) volt-feszültsége a nevezett háromszög két oldalát képezi. Ha (5) önindukczió csévéllek ohm-ellenállása és az energia-veszteség (4) kondenzátornál viszonylag csekély, (E4 E8 és E8 E5) feszültségéhez képest, úgy az eredő feszültség nagysága hosszabb időn át egyenlő lesz (E4 E5) feszültségével. Az elméletileg legszélsőbb esetben a voltfeszültség (E4 E8)-on át 90°-kal maradhat alatta az (E4 E5) pontok között lévő feszültségnek, míg viszont az (E5 E8) pontok között lévő feszültség legfeljebb 90°-kal haladja meg az (E4 E5) pontok között lévő volt-feszültséget, mint ez a 16. ábrán pontozott vonallal meg van jelölve, mely esetben a phasis-háromszög végtelen nagy lenne s ennek következtében az (E4 E6) pontok közt lévő feszültség is végtelen lenne. A gyakorlatban a föntebbi föltétel nem fordulhat ugyan elő, azonban az megtörténhetik, hogy a nevezett pontok között az indukált volt-feszültségnek tízszerese vagy még többszöröse lép föl. Ez lévén az eset, könnyen belátható, hogy a lámpát alkotó csőnek a balfelől lévő (D6) sarok és a központi (D4) elektróda között lévő része ki van téve a (4) kondenzátoron átvonuló áram teljes volt-feszültségének, míg a csőnek jobb felől eső része az (5) önindukczió-cséve teljes volt-feszültségének van kitéve, úgy hogy ha a csövön áthatoló áram teljes volt-feszültsége csak 100, azonban a cső egyes felénél ezen feszültség egész 1000-ig emelkedhetik. Ezen nagy volt-feszültség a hydrogént, vagy más ritkított légnemű testet az üvegcső egyik, vagy mindkét felében igen magas hőmérsékletre emeli és a balfelől lévő (D6) elektródától fényív indul a középső (D4) sarokhoz, vagy pedig a középső (D4) saroktól a jobbfelől lévő (D7) elektródához vagy mindkettőhöz. Ha először a fényív csak egyik részében indul meg az üvegcsőnek, csakhamar utána indul a másik is, mivel az egész cső íölmelegíttetik és vezető gőzökkel töltetik meg. A keletkező fényív az elektródákból elpárologtatott higanygőzökből áll és ezen higanygőzökhöz még a föntebb említett színmódosító anyagok elegyednek, pl. lithiumjodid, stb.