20652. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék elektromos izzólámpaszálak előállítására

Ezután az orsókat a (c) tégelybe csomagoljuk (1. ábra) és porrá tört czukorszén és olyan karbid keverékével vesszük körül, a minőt a szálakban előállítani akarunk. Az (a) szálakat, melyek a (b) papiroshengeren vannak fölcsavarva, a (c) tégelyben (d) üres magra tűzzük föl, mely mag a tégellyel egy darabból készül. Az üres (d) mag czélja, hogy a hő az orsóra egyenletesen hasson, miáltal a szálak egyenlőtlen összehúzódását kerüljük el. A tégelyt egy rácsra helyezzük, a mely a fűtőgázoknak a (d). magban lévő üregbe való tódulását megkönnyíti. Miután a tégelyt az (f) födővel gondosan elzártuk, betesszük egy alkalmas kemenczébe, pl. egy úgynevezett amerikai gázkemenczébe vagy egy Siemens-féle regeneráló kemenczébe, melyben fokozatosan a fehérizzásig növekvő hőnek tesszük ki, mely alkalommal a szálak alapanyaga elszenesedik és a fémsók oxydokká változnak. Miután a kályha lassan kihűlt, az orsókat kivesszük és a már elszenesített szálak végeit két egymáshoz képest mozogható (g h) szénelektródok egy irányban fekvő furataiba vezetjük (2. ábra). Lehet több szénrudat köralakban egy központi nyílás körül elrendezni, (5. és tíábra) a melyen a szálat keresztüldugjuk. Mindkét esetben a fényív fölvételére szolgáló tér (i) henger által van körülvéve (2. ábra), a mely magából a karbid anyagából vagy olyan fémből készül, a milyet a képződő karbidnak tartalmaznia kell. Az (i) hengert szorosan ülő (k) harang vagy hüvely veszi körül, a mely vagy üvegből, vagy ugyanazon anyagból készül, mint az (i) henger. A (g) és (h) szénpálczák között lévő rövid elektromos fényív jelentékeny feszültség nélkül nagy hőt fejt ki. A (k) harangot hydrogénnel, szénhydrogénnel vagy szénhydrogéngőzzel vagy azon fém gőzeivel töltjük meg, a melyet a képzendő karbidnak tartalmaznia kell. Az (a) orsót (2. ábra) czélszerűen a teljesen tömített (1) tartóba helyezzük, a melybe az előbb említett gőzök vagy gázok az (m) csapon át ömlenek be; ezen gőzök a (h) szén furatán át az (i) hengerbe és (k) harangba jutnak. A szénpálczák furatain áthaladó elszenesített szálat a szénpálczák elégése alatt azokon keresztülhúzzuk és (n) dobra fölcsavarjuk. A szál keresztülhaladásának gyorsásága az áram erősségétől függ. Az ezen eljárásnál keletkező karbidnak fémes külseje van. A szálat megfelelő hosszúságú darabokra vágjuk. Bár ezen szénszálaknak jegeczes belszerkezetük van, mégis könnyen lehet őket patkóalakúra hajtani és ismeretes módon az elektromos izzólámpákba vezetve, azokban megerősíteni. Az alkalmazott hőnek oly nagynak kell lennie, hogy a fémoxydok olvadni kezdjenek. A (g h) szénpálczák az ismert ívlámpák módja szerint vannak elrendezve és vagy kézzel vagy alkalmas mechanizmussal önműködőlég szabályoztatnak. A mellékelt rajzon a (g) szén példaképen egy (o) tartóban van, a mely a (q q) vezetékrudakra helyezett (p) keresztrúd által mozgattatik (4. ábra); a (h) szénpálczát az (s s) rudak által tartott (r) lemezen tűzzük át (2. ábra). Szálaknak és rostoknak az előbb leírt módon megfelelő fémsóoldatokba való helyezése helyett közönséges szénszálakat is húzhatunk az elektromos fényíven keresztül, mely alkalommal a szén grafittá alakul. Ezen esetben az (1) tartályt és a (k) harangot czélszerűen hydrogénnel vagy szénhydrogének gőzeivel vagy azon fémek gőzeivel töltjük meg, a melyek a grafittal karbiddá egyesülnek. A grafitszálat, a melyet ezen, vagy más alkalmas módon állítottunk elő, a fémgőz jelenlétében a fényiven át elektromos kemenczébe vezetjük, a mikor is a grafit és a fémek karbidokká egyesülnek. Végül a szénszálat grafittá való előzetes átváltoztatás nélkül a megfelelő fémgőzök jelenlétében, elektromos kemenczékben való kezelés által, karbiddá alakíthatjuk. Ezen föltételek mellett a hatás nagyon különbözik attól, melyet úgy érünk el, hogy a szálat vezetőül használva, az áramot rajta keresztül vezetjük. A karbidot képező alkalmazandó fémek-