20558. lajstromszámú szabadalom • Eső-beverést és léghuzamot elhárító ablakszerkezet

Megjelent 1901. évi február hó 37-én MAGY. g|| Kia szabadalmi jgp

h hivatal SZABADALMI LEÍRÁS 20558. szám. VIII/c. OSZTÁLY. Esőbeverést és léghuzamot elhárító ablakszerkezet. kovács zsigmond asztalosmester budapesten. A szabadalom bejelentésének napja 1900 augusztus hó 24-ike. Ismeretes hibája az eddigelé alkalmazásban levő befelé nyíló ablakoknak, különösen szabadon álló vagy magasabb épületeknél, hogy az esőviz az úgynevezett vízvezető alá hatol és befolyik az ablakdeszkára, sőt sokszor a szoba padlójára is, mely körülmény egyrészt az ablak pontos zárását és tartósságát befolyásolja, másrészt a szobaberendezés, padló stb. megrongálását vonja maga után. Nagy hibája még az ilyen ablakoknak az, hogy hézagaikon állandó léghúzam áramlik be a lakhelyiségekbe, mi által egyrészt megbetegedések idéztetnek elő, másrészt fűtés alkalmával sok meleg távozik el, és a rendesnél nagyobb fűtés válik szükségessé. Ezeken a bajokon eddigelé az ablakok tömítésével szoktak segíteni, mely eljárás nem tökéletes, költséges és minden évben megújítandó. Jelen találmány tárgya egy ablakszerkezet, mely teljesen víz- és léghúzammentes minden külön tömítés kizárásával. A találmányt a mellékelt rajz mutatja, és pedig: az 1., 2., 3. és 4. ábra egy-egy befelé nyíló külső ablak vízszintes keresztmetszete; az 5. ábra ugyanannak függélyes metszete. Az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál (A) az ablaktok, (B) a keret, (C) a sarok, (T) egy az állandó tömítést eszközlő szögvas, mely egyik oldalával az (A) ablaktokhoz lesz erősítve, másik oldalával zárt ablaknál a (B) kerethez támaszkodik és az (A) és (B) közötti hézagot elfödi. A 2. ábra szerinti kiviteli alaknál még szorosabb tömítés czéljából a szögvas helyett (z) alakú vasat alkalmazok és ezen vasnak az (A) tok húsába nyúló szárának megfelelő hornyot készítek az (A) tokba, ellenkező szárát pedig az ablakkerethez erősítem. A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál a szögvas illetve (z) alakú vas helyett magán az ablakkereten képezem ki a hosszbamenő (T) toldalékot, mely az (A) és (B) közötti hézagot elfödi. Ugyancsak a (B) kereten hagyom a (TI) kiugrást, mely között és a (T) toldalék között keletkezett vájatba illik az (A) tokon levő megfelelő alakú (K) hosszban végigmenő kiszögelés. A 4. ábra szerinti kiviteli alak megfelel a megelőzőnek azzal a különbséggel, hogy a toldalék helyett (T) laposvasat erősítem