20556. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánynak répalevelekből való előállítására
Megjelent I í)OJ. évi február lió 28-án. MAGY szabadalmi Kia hivatal SZABADALMI LEIRAS 20556. szám. IV/e. OSZTÁLY. Eljárás takarmánynak répalevelekből való előállítására. hecking miksa gépgyáros dortmundban. A szabadalom bejelentésének napja 1900 szeptember hó 23 )Ka. A mezőgazdaságban, különösen czukorrépatermelés esetén, nagy mennyiségű répalevél termelődik, melynek csak csekély részét lehet a 40 —50 napig tartó rövid aratási idő alatt megétetni és mely alkalmas konzerváló módszerek hiján, sok esetben takarmányul nem is használható. Még a legjobb esetben is, ha ugyanis az egész levéltömeget besavanyítjuk, az anyagveszteség körülbelül 50°/0 -ot tesz ki. A répalevél tápanyagtartalma igen nagy és a göttingai mezőgazdasági kísérleti állomáson végzett elemzések és etetési kísérletek szerint a mezőkről elhordott víztartalmú hervadt levéltömegben l'45°/0 tiszta proteint) 0'll°/o zsírt, 7-50°/0 szénhydrátokat képvisel; ugyanezen vizsgálat szerint 7 rész ilyen friss répalevél tápérték tekintetében egy rész búzakorpával egyenértékű. Daczára annak, hogy a mezőgazdaságban a répatermelésnél eszerint igen nagy értékek mennek veszendőbe, ez ideig még igen kevés kísérletet tettek a répaleveleknek mesterséges szárítás útján tartós takarmánnyá való átalakítására, minthogy ennek tetemes nehézségek állnak útjában. Hasonló czélra ugyan már ismeretessé vált egy eljárás, mely szerint ugyancsak répafejek és levelek vettetnek mesterséges szárítás alá, de ezen eljárás szerint a szárítás akként történik, hogy az anyagot aprózatlan állapotban előszárítják, erre fölaprózzák és csak ezután szárítják végig, mi mellett a szárított anyagot nem melegítik 120° C.-on túl. Látható, hogy ezen eljárás nemcsak körülményes. hanem igen költséges is, minthogy egyrészt ily alacsony hőfok alkalmazása a melegnek igen rosz kihasználásával jár, másrészt az eljárás igen terjedelmes berendezéseket igényel. Ezek alapján a jelen találmány szerint csakis közvetlen tüzelésű szárító berendezések jöhetnek tekintetbe, melyeknél igen magas kezdeti hőmérsékletek — körülbelül 500° C. és azon fölül — hatnak az anyagra amíg az nedves, mint a milyenek az analóg répaszeletföldolgozásnál kizárólag vannak használatban. Ily hőfokok azonban azért nem szolgáltatnak hasznavehető szárítványt, mert a levéltömeg könnyebben adja ki a vizét, mint a levélszárak és répafejek és ezért hamarabb szárad meg és a magas hőmérséklet további behatása alatt részben megszenesedik, részben legalább is a proteinanyagok emészthetősége tekintetében tetemes romlást szenved mint ez hasonló műveletekből a
