20518. lajstromszámú szabadalom • Kalaptartó

Megjelent 1901. évi február lió 23-án. MAGY. IUR. szabadalmi hivatal SZABADALMI LEIRAS 20518. szám. VI/a. OSZTÁLY. Kalaptartó. frantzius bernát kereskedő berlinben, A szabadalom bejelentésének napja 1900 szeptember hó 30 ika. Jelen találmány tárgyát új kalaptartó képezi, melynek segélyével női kalapok biztosan és jól megerősíthetők, mely a mellett könnyen kezelhető és még azon előnynel is bír, hogy nem kell, mint az eddigi kihúzható kalaptűknél, a kalapot átszúrni és megrongálni. A mellékelt rajzban: 1. és 2. ábrák egy az új kalaptartóval ellátott kalap függélyes és vízszintes metszetét mutatják; 3. ábra a kalaptű nagyobbított léptékben ; 4., 5. és 6. ábrák a kalaptű biztosítására szolgáló berendezéseket tüntetik föl. A kalaptartó új sajátszerű kalaptűből (1., 2. és 3. ábra) és annak biztosítására szolgáló berendezésekből (4., 5. és 6. ábra) áll. A tű a hajtűk mintájára hajlított tulajdonképeni (a) tűből és egy (b) lapból áll. A tű mindkét szára egyenlő hosszú. A tű egyik szára (c) tompán végződik és csavarmenetekkel van ellátva. A másik szára pedig (d) hegyes csúcsban (3. ábra) végződik. (b) lap, mely tetszőleges alakú és tetszőleges anyagból készülhet, pl. keménygumim elefántcsont, fém stb., két egyenlő hosszúságú furattal van ellátva, melyeknek átmérője valamivel kisebb, mint a tű készítésére használt sodronyé, úgy hogy (b) lap fölcsavarásánál keskeny csavarmenetek vágódnak a lapba A kalap megerősítésére egy vagy két tűt használhatunk (1. és 2. ábra); a tűt belülről kifelé a kalapfalon átszúrjuk, a (b) lapot a csavarmenetekkel ellátott (c) szárvégre csavarjuk, a hegyes (d) vég pedig a tűszár áthajlítása segítségével a sodrony rugalmassága folytán (b) lap második furatába becsappan. A kalap szemben levő belső falán (f) szalagot erősítünk meg és pedig ott. hová a kalaptű hajlított vége ér. Ezen szalag alkalmas anyagból, pl. fémbádog, keménygummi, czeliuloid stb. hosszúkás derékszögalakban készül és berendezésekkel van ellátva az (a) tű hajtűszerűen hajlított (e) végének fogvatartására, mely a szerint, a mint a tút kampó vagy szorító által akarjuk fogva tartani, az előbbi esetben több (h) fésűszerű csúcsokkal ellátott, egymásra helyezett (g) keresztiéczekből (4. ábra), vagy utóbbi esetben párhuzamosan rácsszerűen (5. ábra), vagy szitaszerűen (6. ábra) elrendezett (g) keresztléczekből áll, melyek közé a hajtű legömbölyített (e) vége betolódik. Ha viharos időben a kalapot biztosítani akarjak, akkor (a) kalaptűt annyira befelé toljuk, hogy legömbölyített vége (f) beren-