20458. lajstromszámú szabadalom • Elektromos vasút többfázisú váltakozó áramú üzemre
Megjelent 1901. évi február hó 4-én. MAGY. m KI R SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 20458. szám. V/g. OSZTÁLY. Elektromos vasút többfázisú váltakozó áramú üzemre. ROSENFELD LKON, ZELENAY CONSTANTIN ÉS DULAIT JULIÉN MÉRNÖKÖK CHARLEROIBAN (BELGIUM). A szabadalom bejelentésének napja 1900 február hó 10-ike. A jelen találmány tárgyát, az elektromos vasutaknak több fázisú váltakozó áramú üzemére szolgáló induktor és armatúra be- < rendezésén eszközölt javítás képezi, melynél a járműre fölfüggesztett armatúra a vezető gyanánt kiképezett induktorhoz párhuzamosan mozgattatik tova, daczára annak, liogy ez alkatrészek között semmi más kapcsolat fönn nem áll, mint éppen csak az armatúra és az i induktor közti légréteg, illetőleg az ezen átmenő mágneses erővonalak. Ezen uj elrendezésnek pedig itt az a czélja, hogy a váltakozó áramú rendszer alkalmazásának útját álló szabálytalanságokat, melyek a légköz igen csekély voltából származnak, megszüntessük és ezt tetemesen szélesebb légközzel helyettesítsük, anélkül azonban, hogy a mágneses áramkörnek a járművet továbbító armatúrára gyakorolt hatása csökkenjen. A rendkívül szűk légköz eddig nélkülözhetetlen volt, hogy az induktor, vagy vezető tekercselése számára szolgáló megadott súlyú réztömeg segélyével elegendő erősségű mágneses áram gerjesztessék és hogy az ezáltal befolyásolt armatúra segélyével a járműveket megfelelően hajthassuk, mert az eddig ismert elrendezéseknél e czélból a légközt nem lehetett nagyobbítani anélkül, hogy ezzel | együtt megfelelő arányban a mágneses ára-I mot is gyöngítsük, úgy hogy a mágneses > erőhatás változatlan megtartása czéljából a tekercseléshez megfelelően nagyobb réztömeget kellett fölhasználni. Mivel másrészt a légköz szűk volta a váltakozó áramú üzem alkalmazását elektromos vasutak számára, ha nem is éppen lehetet-I lenné, de mindenesetre rendkívül nehézkessé teszi, miután a jármüvek ingásai és lökései következtében az armatúra az induktorral érintkezésbe is jöhet, amiből a legkellemetlenebb következmények származhatnak; ez üzemnél az armatúra és a vezető közti légköz tetemes kiszélesítése el nem kerülhető követelmény. A légköznek, mely az ismert elrendezéseknél alig 3 mm-t tesz ki, négyszer ekkora értékre, tehát körülbelül 12 mm-re való eme megnagyobbítása a mágneses erőhatás intenzitásának változatlan meghagyása mellett és a réz súlyának növelése nélkül azáltal eszközölhető, hogy úgy a vezető, vagy induktor, mint az armatúra pólusrészei e czélnak megfelelő különleges kiképzést nyernek, mely könnyebb megérthetés czéljából példaképen a mellékelt rajzon van bemutatva, ahol: 1. ábra az induktor és az armatra új el-
