20454. lajstromszámú szabadalom • Berendezés többfázisú váltakozó áramú asynchron mótorok önműködő elindítására

Megjelent 1901. évi január hó 31-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 20454 szám. VII-g. OSZTÁLY. Berendezés többfázisú váltakozó áramú asynchron mótorok önműködő' elindítására. KRIZ1K FERENCZ GYÁROS ÉS FISCHER-HINNEN JAKAB GYÁRIGAZGATÓ KAROLINENTHALBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 május hó 3-ika. A jelen találmány tárgyát berendezés képezi több fázisú váltakozó áramú asynchron motoroknak megterhelés alatt való önműködő elindítására. Az ilyen motorokat eddig akként indították el, hogy a szekundér áramkörbe ellenállásokat iktattak be, melyek növekedő fordulatszámnál egymásután ismét kikapcsoltattak és végre egészen rövidre záratnak. Ha evvel a szándékolt czél teljesen el is éretett, ezen rendszer mégis a hátrányok egész sorával bírt, melyek közül csak a következő kettőt akarjuk fölemlíteni. Az elindító szerkezet ára a motoréhoz képest hasonlíthatlanul nagy, különösen akkor, ha az a forgási irány megváltoztatására is be van rendezve. A fázisok számához képest a szekundér áramkör részére három vagy több vezeték szükségeltetik; a mi bizonyos körülmények között igen kényelmetlenné válik, pl. akkor, ha a motort, a mint ez daráknál és bizonyos fölhúzóknál történik, mozgathatóan kell elrendezni. Ezen hátrányok a jelen találmány tárgyát képező berendezéssel teljesen kiküszöbölte tnek. A berendezés működési módjának megérthetésére szükséges lesz az asynchron motorok lényegét néhány szóval ismertetni. Ha valamely asynchron motort a külső vezetékhez kapcsolunk, akkor az az első pillanatban úgy viselkedik, mint egy közönséges váltakozó transzformátor, azaz a szekundér tekercselésben a vezetékben keringőkkel teljesen azonos periódus számú áramok indukáltainak. A szekundér áramhullámok azonban a fordulatszám növekedésének mérvében mindinkább megnyúlnak és, ha a mótor végre teljes sebességét elérte, a szekundér áramok periódusszáma a primér áramokénak már csak néhány százalékát képezi és synchronikus működésnél egyáltalán zérusra sülyedne. Ha már most egy ilyen mótor (s) szekundér áramkörébe (1. ábra) egy (R) ellenállást és evvel párhuzamosan az aránylag kis ohmikus (r) ellenállással, de annál nagyobb önindukcziós koíficzienssel bíró (L) indukcziós csévét kapcsoljuk be, akkor a következő jelenséget figyelhetjük meg. Az elindítás pillanatában az indukcziós eséve a nagy periódusszám és az ebből keletkező tetemes önindukczió folytán úgy működik, mint egy nagy ellenállás; az (R) ellenállás és az (L) cséve tehát két párhuzamosan kapcsolt nagy ellenállás módjára viselkednek,