20414. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkálicyanidok és alkáliferrocyanidok előállítására

Megjelent 1901. évi február lió 4-én. MAGY. fffeft KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 20414. szám. IV/h/l. OSZTÁLY. Eljái'ás alkáliczianidok és alkáliferroczianidok előállítására. DR

GROSSMANN JAKAB GYÁROS MANCHESTERBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 augusztus hó 13-ika. Ha egy kénmájból és szénből álló keveréket megolvasztunk és az olvadékba amraoniumszulfátot adunk, úgy robbanásig terjedhető erős reakczió közben rhodankálium képződik. Ezen eljárást Fleck dolgozta ki 1863-ban, de az eljárás nagybani kivitelben nem vált be. Ellenben máskép megy a reakczió végbe, ha egy vörösizzásig hevített, káliumszulfid és szénenyből, vagy kénmájból és szénenyből álló keveréken át ammoniákgázt vezetünk. Ez esetben főképen csak káliumczianid keletkezik. Bzulfoczianid ugyan itt is képződik, de csak egészen jelentéktelen mennyiségben. A kénnek legnagyobb része e mellett mint kénhydrogén, illetve mint ammoniumszulfid száll el. Ammoniumczianid az elszálló gázokban alig mutatható ki, még az esetben sem, ha ammoniak helyett egy ammoniakból és szénoxydból álló keveréket alkalmazunk. A jelen eljárásnak nagybani kivitelénél a következő módon járunk el: Alkáliszulfidot, vagy kénmájat finomra őrölt faszénnel bensőleg keverünk, és a keveréket retortákba töltjük, melyeket oly módon rendezünk el, hogy több retorta van egy rendszerben egymás mögé kapcsolva oly czélból, hogy a reakcziónál alkalmazandó gáz (ammóniák) az egyik retortát a másik után járja át. A hőfokot az összes retortákban vörösizzáson tartjuk; körülbelül 700°—800° C-nyi hőmérséklet elegendő. Ha a retorták tartalma vörösizzásig fölmelegedett, úgy az első retortában alkalmazott keveréken át egy gáztartányból ammoniakgázt vezetünk fölös mennyiségben; az első retortából elszálló fölösleges gázt a második retorta tartalma fölé vezetjük stb. Az utolsó retortából elszálló gázt ismert módon kondenzáljuk és ismét ammóniákgázzá dolgozzuk föl. Ezen gázt a retortákba való vezetése előtt víztől annyira megsza| badítjuk, a mennyire ez deflegmálás útján lehetséges; vegyszerek által való mesterséges szárítása nem szükséges. Midőn a reakczió, illetve a czianidképződés az első retortában annyira előre haladt, hogy a czianid szaporodása már nem, vagy csak igen lassan lép föl, a mit próbák kiszedése által állapíthatunk meg, akkor az első retortát a rendszerből kiiktatjuk és annak tartalmát légelzárás mellett, vagy nem oxydáló atmoszférában kiürítjük. Most a második retorta válik a rendszer elsejévé, míg az első retortán a gázok utoljára járnak át, azáltal, hogy azt a rendszer utolsó retortájává iktatjuk. A retortának a rendszerbe való ik-