20325. lajstromszámú szabadalom • Újítás gázkályhákon

készült (b) szájrér'zek vannak elrendezve, a melyekre végül a mellső részen (h) nyílásokkal ellátott (a) fűtő csövecskék vannak fölillesztve. A tűzálló (a) fütő csövecskék fölső résszükön alkalmas, pl. hengerszegment alakú nyúlvánnyal vagy csappal vannak ellátva oly czélból, hogy ezen nyúlvány a (k) fémlemeznek megfelelően alakított nyílásaiban rögzíttessék és ekként minden egyes fütő csövecske rendes helyén megtartassék. A (k) fémlemez az (m) fémlemezhez van erősítve, mely az (a) csövek mögött van elrendezve és csiszolt vagy zománczozott fölülettel lévén ellátva, reflektort képez. Az (a) csöveknek szorosan egymás mellett kell elrendezve leuniök, anélkül azonban, hogy egymással érintkeznének, hanem kétkét cső között kis közt kell szabadon hagyniok. A leírt foganatosítási alak működési módja a következő: A gáz és levegő keveréke az (a) csövek mindegyikében ég és ezeket magas hőmérsékletre emeli. A csövek és az (m) reflektor közti levegő igen gyorsan föl bevitte tik és a fűtő csövek közötti közökön át eltávozik. Kísérletek azt mutatták, hogy jó üzemnél leginkább igen gyönge lángcsúcs nyúl az (a) csövek fölső lyukain át és a levegő, mely a csövek és az (m) reflektor között fölmelegedett és a csövek közein át eltávozott, ezen lángcsúcsokkal érintkezésbe jön úgy, hogy a nem tökéletesen oxydált égési termékek netán távozó, csekély nyomai teljesen elégnek. Ezen folyamat következtében a jelen elrendezésnél az eddigi gázkályháknál sokszorosan tapasztalt és a gáz tökéletlen elégése folytán föllépő füst- vagy szagképződés teljesen ki van zárva. Az (m) reflektornak további hatása abban nyilvánul, hogy az alulról kisugárzott meleget ismét az (a) csövekre veti vissza és ezáltal az ismét hasznosíttatik. Hogy a gáz- és levegőkeveréknek különböző (b) szájrészekre való egyenletes elosztását elérjük, a diafragmán belül egy (p) kúp van elrendezve, melynek csúcsa a Bunsen-lángzó felé van fordítva, és mely arra szolgál, hogy a gáz- és levegőkeverék gyűrűalakú beáramlási harántmetszetét oly mértékben csökkentse, a mint az égési keverék a (b) szájrészeken át távozik, úgy hogy a (b) szájrészek mindegyikén kiáramló gáz térfogata az égési kamara egész hoszszán ugyanaz maradjon. Az 5. és 6. ábrákban, mint már említettük, az (a) fütő csövecskék köralakúan vannak elrendezve, a (b) szájrészek gyűrűalakú koszorúján iiluek és függélyes helyzetükben a (k) lemez által tartatnak meg, mely az egyenes vonalú elrendezéshez hasonló módon lyukkal van ellátva, melyekbe a fűtő csövecskék nyúlványai beleillenek. A koszorú közepén a gyűrűalakú (m) reflektor van elrendezve. Eltekintve a külső elrendezésnek ezen különbségétől a kályha hatásra és az abban végbemenő folyamatra nézve a 2. és 3. ábrákban föltűnte tett kályháéval teljesen megegyezik. Csak a gáz- és levegőkeverék elosztásának módjában van különbség. A keverék ugyanis a Bunsenlángzóból a (g) kamrába jut, melyben a szájrészek alatt, megfelelő módon lyukasztott csőből vagy dróthálóból előállított kis hengeralakú diafragmák vannak megerősítve. Ezen kis diafragmákba a (p) elosztó kúpok vannak beillesztve és pedig csúcsaikkal fölfelé irányítva. Az égési keverék a (g) kamarából a diafragmákon át kiáramlik, melyek egyenlő furatokkal lévén ellátva a gáz és levegő keveréknek egyenlő menynyiségét bocsátják keresztül. A (p) kúpok arra szolgálnak, hogy a gáz- és levegőkeveréknek a hengeralakú diafragmák mindegyikéhez való egyenletes hozzávezetését biztosítsák, a mennyiben a beömlési harántmetszet ugyanoly mértékben nagyobbodik, mint növekszik a gáz és levegő keverékének mennyisége. Ezen kályhák akként is rendezhetők be, hogy egyszersmind a levegőnek helyiségekben való fölmelegítésére is szolgáljanak, de a kéménycsövekkel is köthetők össze oly czélból, hogy azok az égési termékeket a kéménybe vezessék. Ez utóbbi esetben czélszerű az oly elrendezés, melynél a távozó égési termékek több csövön vonulnak keresztül, melyek a fűtendő helyiség levegőjét körülveszik úgy,