20319. lajstromszámú szabadalom • Nagy üremfeszültségű elektromos ívlámpa

és a (g h) széntartók oly módon vannak elhelyezve, hogy az egyes pálczák visszahúzódása biztos kontaktus képezése czéljából lehetséges legyen. A széntartók az (i) csusztatósíneken vannak vezetve és legczélszerúebben (k) görgőcsigákkal fölszerelve. A fényív fölé fordult végeik biztos vezetése czéljából az (i) vezetősíneken tűzálló szigetelőanyagból készült (1) hidak vannak megerősítve. A (g h) széntartók az (m 11) zsinórokon függnek, melyek a lámpa égése közben a szabályozó berendezés egy hengeréről tekerődzenek. A szabályozó berendezést az ismeretes módon egy elektromágnes működteti, a melyen átfolyó áram áramerőssége a fényívben uralkodó feszültségnek megfelelően változik. Az áram az egyik sor legszélső (a) szélijénél jut be és a másik sor legszélső (f) szélijénél távozik. Mindegyik sor egyes szénrúdjai vagy levegő, vagy más alkalmas szigetelő anyag által vannak egymástól elválasztva, úgy hogy a fényív az egyes széncsúcsok között csakis zeg-zug vonal mentén képződhetik. Nagyobb áramerősség esetében ajánlatos, ha egy terelőmágnest alkalmazunk, mely a fényívet mindig a csúcsok felé tereli. A két szénsornak egyetlen szabályozó berendezése van és a lámpa még akkor sem alhatik el, ha a szenek szabálytalanul égnek le. Oly szénpálcza, mely nem ugyanoly gyorsan fogy el mint a többi, először ott égne le, hol a többi szénpálczához legközelebb van. Ennek következtében a többi szénpálczával egyidejűleg tolódliatik előre. Csakhogy ebben az esetben az illető szénpálcza egy része nem fog elégni, de minthogy a szénpálczák egymással szemben eltolva vannak alkalmazva, ez a rész a további előre haladást nem akadályozza és csakhamar le fog törni. Ugyanezért soha sem lehet a fényív túlságosan hosszú és a fényív el sem szakadhat. A 3. és 4. ábrán látható kiviteli módozatnál a szénpálczák függélyesen egymás fölött vannak alkalmazva és a szigetelőből készült (g h) foglalatokban elhelyezve, melyeket az ismert módon az (i) csúsztató sínek vezetnek. A fényívtől bizonyos távolságban az (i) sínen tűzálló szigetelő anyagból készült (1) vezetékek vannak alkalmazva. A (g) és (h) széntartók ugyancsak (m) és (n) zsinórokon függnek, melyek a szenek fogyásának megfelelően tekerődzönek föl, illetőleg le. Az (0) elterelőmágnesnek az a törekvése, hogy a fényívet lefelé terelje, tehát meggátolja, hogy a fényívet a légáramlat fölfelé ragadja. A fölső széncsucsokhoz 45°-os szög alatt az (x y z) gyújtószenek hajlanak. Mindegyik gyújtópálcza egy szigetelővel bélelt (p) foglalatba van befogva, miközben a szigetelőanyagra nyomást gyakorló (0) rúgó a szén befogását teszi lehetővé és az egyes szenek utánállítását is megengedi. A (p) foglalat az (s) hüvelyen az (r) rúgó segélyével van megerősítve, mely hüvelyt a hajlékony (t) kötél segélyével lehet oly síkban eltolni, a mely a fölső szénsorhoz körülbelül 30° alatt hajlik. Míg a (v) mágnes aj emelő gyanánt kiképezett (w) fegyverzetét meg nem húzza, az (x y z) szénpálczák a (d e f) szénpálczákkal kontaktusba jönnek. Rugalmas ágyazásuk miatt az (x y z) gyújtópálczák a (d e f) szénpálczák mentén tovább csúsztatnak, míg az (a b c) szénpálczákkal kontaktusba nem jönnek. Mikor már most az áram az (a) széntől az (f) szénhez megy a zeg-zug vonal mentén, a (v) mágnes fegyverzetét meghúzza, úgy hogy az (x y z) gyújtószenek visszaléphetnek. Minthogy egyúttal az elektródaszenek két sora is távolodik egymástól, a fényív képződése is megbízhatóan megy végbe. A leírt gyújtóberendezés alkalmazása kö vetkeztében az egyes (a b c) szénpálczáknak a (d e f) szénpálczák között lévő közöket áthidalniok nem kell, tehát a szemben lévő szénpálczáknál vastagabbak lehetnek, mi a szénpálczák összesülését biztosan megakadályozza. A leírt ívlámpákat csupán példaképen is-