20294. lajstromszámú szabadalom • Indukciós árammérő háromfázisú áramok számára
— á — akkora, mint a próbacsévéé, hozzáadva még az eléje iktatott ellenállást. Az ekként megszabott szabályozó csévéket már most behelyezzük és rögzítjük, miáltal a főáramcséve hatása a mérő eszközhöz szükséges módon legpontosabban van szabályozva. A szabályozó csévék helyett fémgyűrűket is helyezhetünk a íőáramcsévékbe, melyeknek vezetőképességét, vastagságát és szélességét előbb empirikusan kell meghatároznunk, úgy hogy a próbacsévén mindegyik ellenállásra tudjuk, hogy mily vastagsággal és szélességgel kell a fémgyűrűnek bírnia, hogy az egy meghatározott ellenállás által zárt próbacsévével ekvivalens legyen. A főáramcsévék húzó erőinek szabályozására, vagyis hogy állandóit a törzsszabadalomban megállapított cx : c2 : c3 = 1 : 1.732 : 1 arányba hozzuk, a 17,069. számú szabadalomban 1. és 2. alatt megadott egyenleteket használhatjuk föl. Az (I) és (III) főáramú csévék, mint azt az 1. alatti egyenletből látjuk, hogy föltéve, ha állandóik a c1 = cs föltételt kielégítik, ugyanazon forgó nyomatékot fejtik ki, ha csak az (I) és (III) vezetékek között izzó lámpák vannak bekapcsolva. Ebből állandóik szabályozására igen egyszerű eszközt nyerünk : megterheljük ezt az ágat izzó lámpákkal, az (I) és (III) csévéket egymás ellenében kapcsoljuk és a behelyezett próbacsévék ellenállásait addig szabályozzuk, míg az árammérő nyugalomban nem marad. Ekkor Ci = e3 -mal. A 2. alatti egyenletből azt látjuk, hogy ha csak (III) és (II) között vannak izzó lámpák beiktatva, akkor a (II) húzó ereje háromszor akkora, mint a (II)-é, ha a föltételnek megfelelően c2 : c3 = 1 732 : 1. A (II/II1) ágat tehát izzó lámpákkal terheljük meg, a (II) főáramú csévét rövidre zárjuk, úgy, hogy áram nem mehet keresztül és megfigyeljük az árammérő forgássebességét. Ez után a (III) csévét rövidre zárjuk és csak a (II) főáramú csévét hagyjuk bekapcsolva és ismét megfigyeljük az árammérő forgássebességét. A (II) főáramú csévéhez tartozó próbacséve ellenállásának szabályozása által azt kell előidéznünk, hogy az árammérő háromszor olyan gyorsan forogjon, ha a (III) cséve van rövidre zárva, mint forog akkor, mikor a (II) cséve van rövidre zárva. Megjegyzendő, hogy ily elrendezésnél a főáramú csévék mágneses terei a főáramokhoz képest csekély eltolódást szenvednek ; ez azonban nem bír jelentőséggel, ha arról gondoskodunk, hogy a mellékkapcsolású csévéknél a mágneses tereknek a gerjesztő (ia, ib és ic) áramokhoz képest ugyanazon eltolódása legyen. A főáramú csévék húzó erejének helyes arányától eltekintve, még az is sziiséges, hogy a mellékkapcsolású mágneses terek a 17,069. számú szabadalom egyenleteiben foltételezett helyzettel bírjanak; ezt a főáramú csévét megtörtént beigazítása után kell ellenőrizni. Ezt igen egyszerűen foganatosíthatjuk a 17,069. sz. szabadalom 5. és 6. ábrájának és a kifejezett egyenletek tekintetbe vételével. A 17,069. sz. szabadalom 5. ábrájából látjuk, hogy az (ia ic) mellékkapcsolású mágneses tér, mellyel a (III) főáramú cséve együttműködik, akkor bír a helyes helyzettel, ha az egy 30° os eltolódású fojtócsévével szorosan kapcsolt (III) főáramú csévének a (II) és (III) vezetékek közé kapcsolásánál a (II) árammérő húzó erőt nem fejt ki, mivel a (III) főáramú cséve mágneses tere az (ia ic) által gerjesztett mellékkapcsolású mágneses térrel összeesik. Hasonló módon láthatjuk a 17,069. sz. szabadalom 6. ábrájából, hogy a mellékkapcsolású (ib) mágneses tér, mellyel a (II) főáramú cséve működik együtt, akkor lesz a helyes helyzetben, ha az egy 60°-os eltolódású fojtó csévével szorosan kapcsolt (II) főáramú csévének az (I) és (II) vezetékek közé kapcsolásánál a (II) árammérő nem fejt ki húzó erőt, mivel akkor a (II) főáramú cséve mágneses tere esik az (ib) által gerjesztett mellékkapcsolású mágneses térrel össze. A főáramú csévék szabályozása után tehát a mellékkapcsolású mágneses tereknek helyes fázisát a főáramú csévék mágneses tereihez képest a következő ^egyszerű módon lehet ellenőrizni : az (ia ic) melékkapcsolású mágneses tér ellenőrzése czéljából a (II) és
