20265. lajstromszámú szabadalom • Szarvas villámhárító

Megjelent 1901. évi január hó 5-én. MAGY. gg| K1R. SZABADALMI J&M HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 20265. szám. VIIIs- OSZTÁLYSzarvas villámhárító. ACTIENGESELLSCHAFT ELECTRICITÁTSWERKE (VORM. 0. L. KUMMER & C°) CZÉG DREZDÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 augusztus hó 11-ike. A szóban lévő találmány tárgya egy | szarvas villámhárító, melynek első kiviteli módozata Thomson Elihútól származik. A fényív ezeknél a villámhárítóknál, melyeknek nincsenek mozgó részei, kisütő lemezek között keletkezik, melyek távolsága fölfelé növekedik, úgy hogy a fölszálló fényív kihúzatik és végül megszakad. A fényív fölemelkedése Thomson első föltevése szerint a levegő fölmelegedése idézi elő. Kitűnt, azonban, hogy a fölszálló légáram eme hatás előidézésére nem elégséges és ezért Thomson egy mágnest alkalmazott, melynek erővonalai a fényivet keresztezték és ezt elfújták. Azonban ez a berendezés túlságosan bonyolódott, semmint hogy kielégítő eredményeket szolgáltathatna. Ellenkezőleg fönállott a szükséglet, hogy oly villámhárítót létesítsünk, melynek mozgó részei nincsenek és melynél a fényív fölemelkedése mágnesek alkalmazása nélkül is biztosítva van. Eme föladat egy megoldását a 91133. sz. német birodalmi szabadalomban leírt szerkezet képezi: annak következtében, hogy a kisütő lemezeket, mint bizonyos | meghatározott alakkal és viszonylagos helyzettel bíró vonalas testeket képezték ki, mint az a hivatkozott szabadalomban részletesen ismertetve van, oly elektrodynamikus hatást érünk el, mely a fényív fölemelkedését lényegesen elősegíti. Ez az elektrodynamikus hatás, mint azt már említettük, csak akkor lép föl, ha a kisütő testeknek egy bizonyos meghatározott alakot adunk. Ezeket aránylag vékony drótok alakjában kell kiképezni és ezért közel fekvő a veszély, hogy könnyen elgörbülnek, minek következtében a berendezés hasznavehetetlenné válik, vagy hogy a fémtömegük nem elég nagy ahhoz, hogy a kedvezőtlen körülmények között fejlődő nagy hőmennyiséget elvezethesse. Ezért oly villámhárító szerkesztését kísérlettük meg, melynél a Thomson-féle lemezalakú kisütő testeket alkalmazni lehet. Az erre vonatkozó kísérletek azt igazolják, ha a lemez-alakú kisütő lemezeket alkalmazunk, melyeknek alakja a Thomson által adott alakkal egyezik meg, minők pl. a 91133. sz. német birodalmi szabadalom alapját képező rajz 5. ábráján vannak ábrázolva és melyekről a leírás azt mondja, hogy közöttük a fényív föl nem emelkedik,