20251. lajstromszámú szabadalom • Viharágyú

illetve (jl) fémes ütköző, melyek izolált drótok segélyével a mozsár aljába elszigetelve erősített (E) ós (El) elektródok- j kai vannak kapcsolva. Az (i és il) illetve a (j és jl) ütközők egy-egy kontaktust képeznek, úgy j hogy midőn azok egymással érintkeznek a (II) tekercsben indukált áram következtéd ben az (E) és (El) elektródok között szikrázás keletkezik. Tehát föltéve most azt, hogy a mozsár a (g) töltő nyílástól az j egyes nyíl irányában az (f) töltő nyílás alá i löketik az (il) ütköző az (i) ütközőre, a i (j) ütköző pedig a (jl) ütközőre nyomatik, j miáltal a (II) tekercsáram köre záratik és | az (E és El) elektrodok között keletkezett I szikrázás a lőport meggyújtja és az ágyú j elsül. A 3. ábra a gyújtókészűlék egy második kiviteli alakját ábrázolja. Ez azon egyszerű ! alapon készült, hogy a szénkénegben föloldott foszfor levegőre kerülve, legkésőbb 2 másodpercz alatt meggyúlad, mert a szénkéneg elillanik, illetve a lőporba szívódik és a foszfor meggyúlad. (k) vasbádog edény, a mely az (1) állványrész fölső villa alakjába elforgathatóan van szerelve; a (k) edényre van az (m) cső erősítve, amely az (n) kupakban végződik. A (k) edényben, (m) csőben és (n) kupakban van a gyújtó folyadék (18 súlyrész szénkéneg és 1 súlyrész foszfor) öntve. Az (n) kupakra van az átfúrt (p) gyújtószög és az (o) súlyos kar erősítve, a mely egy csapszerkezettel van ellátva. Ezen gyújtónak a működése a következő: a mint az (a) mozsár a töltés után egyes nyíl irányában az (f) nyílás alá löketik, a mozsár aljára erősített (s) ütköző az (o) kart elfordítja, úgy hogy az ez által i működésbe hozott csap abban a pillanat- | ban nyílik, a melyben a (p) gyújtószög a mozsár gyújtónyílásába hatol, ez által a puskaporra fröccsen a folyadék és azt a fönt leírt oknál fogva meggyújtja. Mire az ágyú elsül. Az (n) kupakra gyakorolt lökés az (r) rúgó által fölfogatik és igya gyújtószerkezet nem rongálódik oly hamar. A 4. ábrán a gyújtó készüléknek harmadik kiviteli alakja van ábrázolva. Ennél akkor, mikor az (a) mozsár a (g) nyílás alatt van, a (b) állványzat aljába kellően elhelyezett (sz) szeszláng, a (t) gyújtószöget izzásba hozza; a (t) gyújtószög üreges is lehet; hogy könnyebben átmelegedjék. A (t) gyújtószög a (v v) vezetékben vezettetik és egy (tl) támaszgyűrű és (u) rúgó segélyével rugalmassá tétetik, ha most az (a) mozsarat az egyes nyíl irányában az (f) nyílás alá lökjük, az izzó (t) gyújtószög a mozsár gyújtó nyílásába hatol, a lőport meggyújtja, a miáltal az ágyú elsül. Az eddig leírtakból látható, hogy úgy az ágyú töltése, mint elsütése teljesen önműködő és igen könnyen és gyorsan történhetik egymás után. A kezelése oly egyszerű, hogy ezt bárki eszközölheti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Viharágyú, jellemezve egy állványzat vezetékében ide-oda mozgatható mozsár által, mely egyik véghelyzetében egy czélszerű lőportartány alá kerülve, lőporral megtöltetik, másik véghelyzetében pedig egy megfelelően berendezett gyújtószerkezet által elsüttetik. 2. Az 1. pontban igényelt viharágyúnál egy villamos gyújtószerkezet, mely lényegében a Rumkorf szikra induktorból áll, a melynek (II) tekercsének végei ütközőként vannak kidolgozva, úgy hogy midőn a mozsárra szerelt, az (E—El) elektródokkal összekötött ütközők a (II) tekercs megfelelő ütközőire ütköznek, kontaktus áll be, és az (E—El) elektródok között szikraképződés áll elő, mely a lőport meggyújtja. 3. Az 1. alatt igényelt viharágyúhoz alkalmazandó gyújtókószűléknek egy másik kiviteli alakja, jellemezve a szénkénegben oldott feszfort tartalmazó (k) edény által, melynek (m) levezető csöve egy (o) súlyos kar által elzárva tartott csappal ellátott (p) gyújtócsőben végződik, úgy hogy ezen (p) gyújtócső