20248. lajstromszámú szabadalom • Mótor
ban elrendezett és az oszezilláló (e) tengely által forgatott (t) tengelyre van ékelve. Az oszezilláló (e) tengelynek (5. ábra) (u) korongja a (v) rudak segélyével az (s) villákat hordó (t) tengelyre ékelt (x) lendítőkerekekkel (4. ábra) van összekötve. Ezen összeköttetés folytán mindkét elosztócsap a (h) tengellyel teljesen synchronikus, folytonos forgásban tartatik. Az elosztócsapok űrösek és mindegyike a (w) beáramlási csatornával, valamint a (z) kiáramlási csatornával korrespondeáló (y) furatokkal van ellátva, úgy hogy egy-egy elosztócsap a ki- és beáramlást szabályozza. Mindegyik csap belseje a spirális (1) válaszfal (6. és 7. ábrák) által két szakaszra van fölosztva, mely válaszfal egyik szélével a (2) alkotó irányban érintkezik a csap belsejével és másrészt a hajtó fluidum számára mindenütt a szabaddá váló nyilasnak megfelelő utat hagy szabadon. A válaszfal egyik oldalán a (3) nyilás (3. ábra) van kiképezve, mely akkora, mint az elosztócsap hengeres fölületének fele, levonva a qudransok (d e) véglapjain kiképezett (4) csatornák bőségét. A válaszfal másik oldalán a (4) csatornák bőségével egyenlő nagyságú (5) ellenfal és a (6) admissiós nyílás van elrendezve, mely utóbbit a kivánt expanziónak megfelelően méretezzük. Az elosztócsapok folyton ugyanazon irányban forognak, úgy hogy a (4) csatorna elé egymásután a (3) kiáramlási nyílás, az (5) ellenfal és a (6) admissiós nyílás folyton ugyanazon sorrendben kerül. A véglapokban, mint már említettük, az egymással szemközt elrendezett (4) csatornák vannak kiképezve, melyek egy-egy quadransba torkolnak és úgy a kiáramoltatásra, mint a beáramoltatásra szolgálnak. A kettős elosztócsapok a két quadranshoz viszonyítva, identikusán vannak beállítva és teljesen megegyező szerkezettel bírnak, oly czélból, hogy a gőz mint hajtó médium a (b) szárnyak egyik és másik oldalán egyenlő hatást fejtsen ki. A mótor reverzálása a következő módon történik: A (7) orsók, melyek a mozgást a leírt összeköttetések révén az elosztócsapokra viszik át, az (u) koronghoz vannak erősítve, mely utóbbi a (c) tengely körül szabadon forgatható, mihelyt az ezen korongot a (c) tengellyel összekötő (9) éket vagy csavart eltávolítjuk. Ha már most a motort reverzálni akarjuk, akkor a (9) éket vagy csavart az ezt helyén rögzítő rúgó megfeszítése után kihúzzuk vagy kicsavarjuk és ezután az (u) korong ide-odalendítése által az elosztócsapokat 180°-kal elforgatjuk, a mikor is a nyílások megfordított állásba jutnak és ezáltal a gőz útja reverzál tátik; ennek következtében a (b) szárnyak a forgó(h) tengelyt az előbbi forgás irányával ellentétes irányban fogják forgatni, mivel az elosztás a forgótengely forgattyújának holtpontját átlépte, a nélkül, hogy maga a forgattyú ezen holtponton túlforgattatott I volna. Belátható tehát, hogy az elosztócsapok, melyek mindig ugyanazon irányban forognak, a leírt nyílások elrendezése következtében a forgótengelynek egyik vagy másik irányú mozgását idézik elő, mely mozgás iránya az (u) korongnak az osczilláló (c) tengelyhez viszonyított helyzetétől függ. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha két fölület eléggé közel (pl. 0.01 — 0.02 mm-nyire áll egymáshoz, akkor azok megakadályozzák a gőznek átjárását, még kenés irányában is, ha az illető köz elegendő hosszú. E szerint az elosztócsapoknak a csaptokokba való súrlódásaelkerülhető. Az oszezilláló tengelynek tömítése a (10) gyűrűk által van létesítve, melyek igen közel állanak egymáshoz. Hogy a fölületeknek szoros egymáshoz való illeszkedését előidézzük és azoknak esetleges elkopását elkerüljük, a fölületek egyikét pl. a Ruolz-féle eljárás szerint fémmel (pl. rézzel, nickellel stb.) vonjuk be. Ily bevonatok segélyével ezenkívül a fölü| letek közötti, a tökéletlen előállítástól eredő j közbenső tereket elkerülhetjük, j A (b) szárnyak mindegyik oldalán az em! lített nyílásokon kívül még egy-egy, az el* osztó csapok elkerülésével közvetlenül a
