20246. lajstromszámú szabadalom • Szivarkakészítő gép

— 6 — V. A dohán [/sodró készalél- és a (H) vezetékkészülék. Ezen készülék ezélja a dohánysodrat készítése és vezetése, megfelelő hosszúságú kisebb sodratokra való fölvágása és ezen sodratoknak a papiroshüvelybe való vezetése. Erre szolgál első sorban egy szalagvezeték, a mely egy nyomó és tolókerékkel és egy formázó csővel való összemüködése által a dohánysodrat képzését előkészíti; a már levágott dohánysodrat kiképzésének befejezése egy kamrában történik. Ezen kamrában a sodratot egy dugattyú kilöki és a hüvelybe tolja. A (147) toldattal ellátott (148) tömb (1., 20., 21., 25. ábra) a (149) sínek és (150) állítócsavarok segélyével tartja a feszítő henger gyanánt szereplő külső (151) szalaghengert (1. és 21. ábra). Ezen és a belső szilárdan ágyazott (152) szalaghengeren mozog a (153) szalag, melynek fölső részét a szállításnál és formázásnál használjuk föl. A szalag (149) sínek vízszintes bordái között fut el, a hol vagy laposan fekszik, vagy a (147) toldalék csatornaszerű kiképzése esetén ugyancsak egy lapos csatorna formáját veszi föl (24. ábra). Azután befut a (154) formázó esőbe, a mely arra kényszeríti, hogy erősebb boltozatává legyen és mély csatornát képezzen (23. és 25. ábra). A formázó cső végén ezen csatornába nyúl (155) vezető cső, mely a dohánysodratot fölveszi (úgyszólván föllapátolja) és további földolgozási helyére szállítja, míg a szalag a (152) hengeren lefelé halad. A szalagvezeték külső részén egy lapos (k) szekrényt rendezhetünk el (az 1. és 21. ábrában pontozva), melynek feneke egy, a szalagot szabadon hagyó hasitokkal van ellátva. Itt rakjuk föl a kézzel előre formázott dohányt. Természetesen a gép az újabb szivarkasodró gépek mintájára oly készülékkel is lehet kapcsolatban, a mely a dohányt rétegesen és önműködően a szalagra rakja. A szalaggal továbbhaladó dohány először is a (156) nyomókerék hatása alá kerül, mely a dohányra bizonyos nyomást gyakorol és egyúttal a tovaszállítás tekintetében is segítségére jő. Az így összenyomott dohánysodrat a szalaggal együtt a (154) formacsőbe fut, ebből a (155) vezetékcsőbe, a melyben továbbvezettetik. A (153) szalag szaggatottan mozgattatik, még pedig a (157) fogaskerékbe kapaszkodó (158) fogaskerék (1. és 21. ábra) annak (159) tengelyén ülő, ékalakú horonnyal bíró (160) kapcsolótárcsa által, a melybe a nyílirányban való forgásnál (28. ábra) a (161) lazán forgó kapcsoló emeltyűn csuklósan megerősített (162) peczek ékalakú végével kapaszkodik; továbbá a (163) rúd a (164) szögemeltyű (22. ábra) és a (9) tengelyen ülő (165) exczenter által. A (166) és (167) fogaskerekek eszközlik a (156) kerék szaggatott forgását (21. ábra). A (155) vezetőcső, a (169) lemez fölött a (168) állványban torkol (21., 25., 27. ábra). A vezetékcső torkolata előtt a függélyes állványfalon van elrendezve a (170) kés, melyet egy vezetékben a (171) pont körül forgó (172, 173) emeltyűk eltolhatnak, mely emeltyűknek (173) karja a (174) irányítórúd által a késsel, (172) karja pedig a (175) húzórúd által a (176) körül forogható (177) emeltyűvel van összekötve (27. ábra), a melyre a (9) főtengely (178) exczentere hat. Mihelyt a kés a dohánysodratot elvágta, előrejő a (179) lécz (21. és 27. ábra), hogy a levágott sodratrészt a (180) kamrába tolja (27. ábra). A (179) léczet a (181) rúd köti a (182) pont körül lengő (183) szögemeltyűhöz, a melyre a (184) tolórúd fejt ki nyomást, midőn a (185) exczenter a (186) körül lengő (187) emeltyűt emeli. A (169) lemez fölött (188) körül lengő (189) csapó van elrendezve, melyet egy rúgó zárni iparkodik. A (179) lécz visszafelé való mozgásánál a csapó külső szélét a ferde (190) bütykök annyira kiemelik, hogy a (155) vezeték torkolata szabaddá válik (27. ábra). A lécz előrehaladásánál azonban leereszkedik a csapó, hogy a doliánypamatot nyomja és a (180) kamrába vezesse. Ezen kamra alsó részét a (191) szán, fölső részét pedig a (192) tolattyú képezi. Ezen utóbbit a (193) rúd (20. és 26. ábra) az (1) lemezben és a (9) tengelyen vezetett (194) rúdhoz köti. melyre a (195) exczenter hat. A lefelé