20244. lajstromszámú szabadalom • Az újból való megtöltést meggátló palaczkzár

függesztett (i) parafadugó zárhat el. Végül a levegő bevezetése czéljából görbí- i tett (1 m) csatornák vannak alkalmazva. Ezek után a palaczkzár működése könynyen érthető. Ha a megtöltött és lepecsételt palaczkot ki akarjuk üríteni, a palaczkot elzáró fölső dugót eltávolítjuk és a palaczkot oly i helyzetbe visszük, hogy a folyadék a (h) : nyíláson át kifolyhassék, a (g) kamrába juthasson és az (f) toldaton át az üreges (e) spirálisba folyhasson, mely ép úgy, mint a (c) szifon megtelik. A folyadék ekkor a szifon és az (a) henger között lévő (n) kamrába áramlik be. Ha az (n) kamra megtelt, a folyadéka (b) szifon rövidebb szárába folyik, hogy azután a palaczkból teljesen kifolyhassék. j A folyadék útját az 1. és 2. ábrán látható nyilak jelzik. A folyadék kifolyásánál föllépő légritkulást az (1) szifóncsövön az (n) kamrába áramló levegő szünteti meg, mely innen az (m) csövön a palaczk belsejébe jut be. A palaczk utántöltése lehetetlen, mert j ha a palaczk kiürült és azt újból meg akarjuk tölteni, a következő jelenségek i folynak le. Ha a folyadékot akkor akarjuk betölteni, mikor a palaczk függélyes helyzet- ! ben áll, a folyadék az (n) térbe áramlik be, azt megtölti, azután az (m) légvezető csőbe hatol, de azt ki nem töltheti, mert \ a mint a folyadék a (c) szifonig emelkedett, a palaczkban a légnyomás akkora lesz, hogy a folyadék a palaczkba be I nem hatolhat. Ha ellenben a palaczkot lejtős vagy fekvő ! helyzetben akarjuk újból megtölteni, ak- | kor — bármekkora szöget képezzen is a ; palaczk a függélyessel — az (e) spirá- , lis miatt a folyadék az (n) kamrában oly ] magasságig emelkedik föl, hogy az (1 m) ' légvezetékeket elzárja, a palaczkban lévő levegőt megsűríti, tehát a folyadék a palaczk belsejébe be nem hatolhat. Ha a palaczk megtöltésére nyomást ' használunk, a nyomás hatása alatt a görbített (k) cső megnyúlik és eltörik, a csövön megerősítve volt és most szabaddá vált (i) dugó a (h) nyílás felé mozog, ezt ielzárja, tehát a palaczk belsejével való közlekedést lehetetlenné teszi. A mondottakból kitűnik, hogy bármily módon kisértjük is meg a palaczk utántöltését és tartalmának meghamisítását, az minden esetben lehetetlen fog lenni. A 6-—9. ábrán látható kiviteli módozatnál az üreges (a) henger belsejében egy (c) szifon van alkalmazva, melynek rövidebb karja az (i) parafadugó ülését képező (p) alsó zárófaltól kis távolságban végződik, míg a (c) szifon hosszabb karja a (g) kamrába torkollik. Ez a (g) kamra a palaczk belsejével a kúpos (h) nyíláson át közlekedik. A (c) szifon egyik oldalán alkalmazott (1) cső arra szolgál, hogy a külső levegőt a palaczk belsejébe vezessük. Az (a) henger fölső részén egy (d) üvegfal van alkalmazva, mely fölső oldalán legczélszerűbben domború, hogy az átfúrása nehezebb legyen. Ez a fal számos lejtős (dl) furattal (6. és 7. ábra) vagy hasonló, sugárirányú hasítékokkal van ellátva. A mondottakból könnyen érthető, hogy ha a palaczkot tartalma kiürítése czéljából a lejtős helyzetbe visszük, a folyadék a (h) nyíláson kifolyik, a (g) kamrát megtölti és a (c) szifon hosszabb karján folyik, hogy a (c) szifon és az (a) henger fala között lévő szabad térbe jusson, azután pedig a (d) fal (dl) nyílásain át a palaczkból kifolyik. Az (1) csövön beáramlott levegő a (g) kamrába és innen a palaczkba jut. Ez képezi a föntebb leírt találmányunk lényegét, a kivitelnél használt anyag, az egyes részek méretei, alakja és részletei azonban az adott esetnek és az elérendő czélnak megfelelően választhatók meg. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Az újból való töltést meggátló palaczkzár, jellemezve két, a palaczknyakban egymás fölött elhelyezett és ellentétesen görbülő (b) és (c) szifóncső és két, ugyancsak ellentétesen görbülő szifóno-