20222. lajstromszámú szabadalom • Vízveszély elleni mentőkészülék

- 2 -azonban egy (k) rúgó által állandóan nyugalmi helyzetében tartatik. A (c) csőhöz illetőleg ennek (d) nyílásaihoz csatlakoznak az áttört falazatú és (1) válaszfallal ellátott (m ml) vízbebocsátó kamrák. Míg az (e) fal az (a) tartályt egyik oldalról tökéletesen elzárja, addig a készülék másik elzárófalát a könnyen kivehető (o p) készülék képezi, melynek (o) kamrája a kalcziumkarbid fölvételére szolgál, míg a (p) térbe gázszorító és tisztító anyagok jönnek. Az (o) kamra, a mint az a 2. ábrából is látható, ellyptikus keresztmetszetű lapos tetővel és hasonlóan lapos fenékkel és a mellett úgy a tető, mint a fenék nagyszemű (q) áttörésekkel, hosszúkás vagy más alakú kivágásokkal van ellátva. A (p) szárítókamra, mely a sodronyszövettel vagy más hasonlóval elzárt (r) nyílása által az (o) kamrával közlekedik, olyan keresztmetszetű, hogy az (a) tartályt egészen kitölti, gáz- és vízmentesen tömítve van és (s) hátfala erősen áttört. Ezen készülék bevarrás által vagy más hasonló módon lesz a (b) mentő csőbe erősítve és az övből, mint az a 4. ábrán is látható, csak a (c) cső végei látszanak ki, melyek a vízbedobásnál való automatikus működés czéljából könnyen szétázó papirzárakkal vagy könnyen eltávolítható kaucsuksipkákkal zárhatók el. A készülék működési módja a következő: Ha a (c) cső nyílásai szabadok és az övet a vízbe dobjuk, akkor az alsó (d) nyíláson át víz folyik be és ez az (1) falat átlépve, az (ml) kamrán át az (a) tartály belső terébe jut, honnét azután a (q) nyílásokon át az (o) kamrában lévő kalcziumkarbidhoz folyik. A vízbe való erőteljes bedobás alatt azonban a (c) cső fölső nyílásán is behatol egy kis mennyiségű víz és pedig mindaddig, míg a nagyobb rohamos gázfejlődés a (b) övnek bizonyos hordképességét nem kölcsönzött, mire azután csak annyi víz marad vissza, a mennyi a szükséges zárást létrehozhatja és megakadályozhatja, hogy a gáz az (o) kamrából a fölső (d) nyíláson át eltávozhassák. A vízzárás hatásának erősbbítésére alkalmazhatunk egy közönséges csapószelepet is, a mint az az 1. ábrán föl van tüntetve, Folytonos gázfejlődésnél és a (b) gyűrű megtelése után azonban a gyűrű belsejében uralkodó gáznyomás is emelkedik és a gáz az (s) falon át kiömölve ésa(b) gyűrű egész kerületét megtöltve az (i) henger (h) dugattyújára akkora nyomást gyakorol, mely végre a megfelelően méretezett (k) tekercsrúgó feszítését legyőzi. A dugattyú tehát befelé nyomatik, mialatt (g) rúdja magával viszi az (f) zárótuskót és ez hasonlókép befelé haladva elzárja a (c) cső (d) nyílásait, úgy hogy a víznek a (c) csövön át való további befolyása meg van akadályozva. A (k) rúgó erősségét természetesen úgy kell választani, hogy a karbidból való acetylén utánfejlődés még akadálytalanul végbemehessen, vagyis hogy a (b) öv meg ne legyen a végső határig megtöltve, midőn a rúgó ereje már legyőzetett. Hogy a maximális nyomás túllépésénél a gáz kifúvása lehetővé tétessék, alkalmas helyen még megfelelő biztonsági szelep is alkalmazható, valamint a karbid mennyisége is jóval nagyobbra választható az elméletileg szükséges mennyiségnél, hogy jelentéktelen természetű tömítetlenségeknél, továbbá a diffúzió okozta veszteségeknél, a midőn a (h) dugattyú azonnal visszatér eredeti állásába, az ez által szabaddá lévő (d) nyíláson behatoló víz tovább is gázt fejleszthessen és a gáznyomást emelhesse. A teljesen szimmetrikusan épített készüléknél a két (d) nyílásnak alkalmazása lehetővé teszi, hogy az övet bármily helyzetben dobjuk a vízbe, minthogy egyik oldalról mindig "kell víznek befolyni, lehetővé teszi továbbá kivánt esetben a megtelt öv kiürítését is a nélkül, hogy a készülék valamely részét meg kellene sérteni, és légmentes vízzárt képez mihelyt az 1. válaszfal közé víz hatolt. A készülék ezen tulajdonságánál fogva a többi hasonló készülékekkel ellentétben megengedi a megmentendő személyek teljesen szabad mozgását, minthogy ezen víz-