20219. lajstromszámú szabadalom • Hajtóberendezés automobilok számára

vely (r) peczkekkel van ellátva, melyek az (o és p) fogaskerekek megfelelő (s) mélyedéseibe való bekapaszkodásra szolgálnak, úgy hogy ezen kerekek egyike a (g) tengellyel bármikor összekapcsolható. A hüvely hosszanti eltolása egy (u) rúdra erősített (t) villa segélyével eszközölhető, mely a tengellyel párhuzamosan egy villás (v) kar, egy (x) tengely (1. és 2. ábra), (y) vonórúd és (z) emeltyű segélyével a kocsi üléséről kezelhetőleg eltolható. Ha a [ (q) hüvelyt a két kerék között középállásba helyezzük, (5. ábra) úgy a kombinált mótor a többi szerkezetből ki van kapcsolva, míg ha a hüvelyt az (o) vagy I (p) fogaskerekek egyikébe kapcsoljuk, a kocsi nagyobb, vagy kisebb sebességgel halad. A kocsi visszamenését a (d) tengelyre ékelt (1) fogaskerékkel és a (g) tengelyre ékelt (2) fogaskerékkel érjük el. Ezen két kerék között egy (4) tengely mellső végén egy (3) fogaskerék van elrendezve, mely hosszirányban az (5) villás karral, a (6) tengellyel (1. és 2. ábra) a (7) vonórúddal és a (8) emeltyűvel a kocsi ülésről kezelhetőleg eltolható. Mindaddig, míg a kocsi előrehalad, a (3) kereket az 5. ábrán látható helyzetben, azaz az (1 és 2) fogaskerekekbe való kapcsoláson kívül hagyják, melyek ilyformán nem működnek. Ha a kocsit visszafelé akarjuk meneszteni, akkor az (o és p) kereket legelébb is kikapcsoljuk, ezután a (8) emeltyűt megnyomjuk és ez által a (3) kereket az (1 és 2) fogaskerekekkel kapcsolatba hozzuk. A (3) fogaskerék közbekapcsolása által a (bg) tengely, mely a kocsi előrehaladása alatt a (d) tengellyel ellenkező irányban forgott, most ez- j zel megegyező irányban fog forogni és a I kocsit csekély sebességgel visszafelé in- | dítja, minthogy az (1 és 2) kerekek közötti j áttételi viszony igen nagy. A jelen találmány továbbá az (a) áll- j ványra erősített (h) differencziál hajtómű j (9) tengelyének az (i) kocsihajtó kerekek- ! kel való összekapcsolási módjára is vonatko- | zik (8—10. ábra), mely kerekek a (10) rú- , gók által rugalmasan vannak ágyazva. Ezen összekapcsolást a 8—10. ábrákon föltüntetett csuklós tengellyel érjük el. A differencziál hajtómű (9) tengelyének mindkét végére egy gömbalakú tok van fölékelve, mely csavarok által összetartott két (11) részből áll; utóbbiak egy (12) csuklót foglalnak körül. Ezen csuklón egy tengely megy keresztül, melynek lelapított (13) végei a (11) tok két része között e czélra elrendezett (14) hasítékokban lenghetnek. Az említett (12) csukló a (latokból kinyúlik és egy (15) hüvellyé van kiképezve, melybe a (j) tengely egyik vége akként van behelyezve, hogy a tengely a hüvelyben hosszirányban elmozdulhat, de el nem fordulhat, a mi egy ék és egy megfelelő horony által van elérve. Ezen elrendezés folytán egyrészt a csuklós tengely a (12) csukló középpontja körül minden irányban kilenghet, másrészt az ezen csukló és a hozzátartozó hajtókerék agya közötti távolság az által változtatható, hogy a G) tengely a (15) tokban eltolódik. A hajtókerék a (j) tengely másik végéhez a (16) csukló és egy az előbbivel azonos gömbtok segélyével van kapcsolva. i SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hajtóberendezés automobilok számára, jellemezve egy tetszőleges erőforrással (hajtóközeggel) hajtott motornak (pl. petroleummótornak) egy tlynamógéppel való kombinácziója által, mely dynamógépnek fegyverzete a (petróleum) mótor tengelyére van ékelve és a szokásos lendkereket helyettesíti, továbbá ezeknek egy akkumulátorteleppel való kombinácziója által, mely a dynamógéppel vezetékek útján akként van összekapcsolva, hogy a dynamógép által töltetik a mikor ez áramot szolgáltat és hogy a dynamógép elektromotorként működik és az akkumulátortelep által tápláltatik, ha a dynamógép egy segédmotor szerepét játsza oly czélból, hogy a kocsi normális sebességének föntartására egyrészt a (petróleum-) mótor fölös erejét az akkumulátortelepben elektromos energia alakjában fölhalmozzuk, másrészt