20192. lajstromszámú szabadalom • Kilincsmű nagy erőt kifejtő munkagépekhez

fogja, mellső oldalán pedig a (k) nyomó­darabra fekszik, mely azt a tengelyre szo­rítja. Ezért az (e) emelő lengésénél a su­gárirányban ható nyomás az (a) főtenge­lyen súrlódást létesít. (3. ábra). Hogy a (k) nyomódarab az (a) tengelybe biztosan befogódzék, a főtengely csekély bevágásokkal van ellátva, melyekbe a nyomódarab szabad (k2) vége belefekszik (4. és 5. ábra). Az utóbbi kis 7. szög alatt hajlik az emelő (o p) középvonalához és a (q) rúgó által, meg ezt az a szöget ki­sebbíteni akarja, az (a) főtengelyre szorít­tatik, minek következtében a nyomódarab az emelő üres mozgásánál nem mozoghat ide-oda. Ha az (e) emelő az (f g) iven (3. ábra) (g)-től (f) felé mozog, a (k) nyomó­darab az (a) főtengely (d) bemaratásaiba fogódzva, az x szög kisebbedését idézi elő, a (k) nyomódarab által kifejtett erő­nek a másiknál jóvál nagyobb (k) kompo­nense az (o p) középvonal irányában, hat, tehát a hátsó (I II III) félhenger fölület ugyanakkora erővel az (e) agy megfelelő fölületére szorul (3. ábra), tehát a két fölület között megfelelő súrlódás létesül, úgy hogy a tengely a (g f) értelemben fog forogni. Ha ellenben az emelő az (f g) értelemben forog, a (k) nyomódarab a (q) rúgó megfeszítése közben kitér, az « szög növekedik és a nyomódarab az (a) tengelyen elcsúszva, az emelő a tengelyt forgásnak nem indítja. Ha már- most az (e) emelő csak rövid ideig tartó lengéseket végez, az (a) ten­gely kerületének csak egy kis részével fordul el. Ily módon lehetséges, hogy egy gyorsan forgó hajtótengely, mely az (e) emelő végébe egy forgattyú segélyével fo­gódzik, az (a) főtengelyt lassú forgásnak indíthassa és a hajtótengely gyors for­gása által kis lendítő kerék használatával is ugyanazt érhetjük el, mint nagyobb len­dítő kerék segélyével. A szóban lévő kilincsműnél a nyomótag hátsó, félköralakú (kl) végével az (e) emelő kivágásánál ugyancsak félköralakú (1) fölületére fekszik, a mellső (k2) vége pedig az (a) tengely (dl) bevágásaiba fo­gódzik, a mellső (k2) vége pedig az (a) tengely (dl) bevágásaiba fogódzik, melyek a tengellyel párhuzamosak. A (k) nyomó­tag hosszának nagyobbnak kell lennie, mint az (e) agy kivágásának, úgy hogy az (m) (n) középvonala az (e) emelő (o p) közép­vonalával (k) szöget képezzen. A főtengely (dl) kimaratásainak és az (f g) kilengés­nek hosszát legczélszerűbben oly módon szabjuk meg, hogy a (k) nyomódarab az (e) emelő előre mozgásának kezdetén fogódzék a kimaratásokba, minek következtében minden holt mozgás elkerülhető. A nyomó­darab ily módon az (e) emelő lengése köz­ben ennek (i) agy kivágásában forog és az (a) tengelyre könyökemeltyű módjára hat. A főtengely oly gépeknél, melyeknél mint azt föltételeztük, a szerszám csak egy irányban mozog, legczélszerűbben egy (b) exczenterrel (vagy forgattyúval) van ellátva, melyet a szerszám (c) szánja vagy szupportja fog körül. Ily szerszámgépeknél a főtengely csak fél fordulata alatt fog munkát végezni. A nagyobb erő kifejtés akkor lesz szükséges, mikor a (b) exczenter a munka végzésénél a végállásához közeledik, ezért az (a) ten­gely csupán csak kerületének egy harmad részén lesz igénybe véve. Hogy a főten­gely egyoldalú kopását meggátolhassuk, azt a részét, melyet az (e) emelő agya kö­rül fog, (d) gyűrű alakjában (6. és 7. ábra) képezzük ki. Ezt a gyűrűt az úgy a ten­gelybe, mint a gyűrűibe befogódzó (1 2 3) ékek rögzítik a tengelyen. Ha az (1 2 3) ékeket eltávolítjuk és a gyűrűt kerülete egy harmadával elforgatjuk, a (k) nyomó­darab a (d) gyűrű egyoldalúan már elko­pott kerületének egy másik részét fogja érni. Az emelőt az (f g) íven a gyorsan forgó (u) hajtótengely (8. ábra) egy (v) exczen­tercsap segélyével forgatja vagy egy (w) csúszó agy közvetítésével, mely az (e) emelő (wl) hasítékában mozog, vagy pedig egy (x) vonórúd (9. ábra) vagy egy (xl) nyomórúd (10. ábra) közvetítésével moz­gatja. A vonó vagy nyomórúd alkalmazásá­nak az az előnye, hogy ha az (x) vagy (xl)

Next

/
Thumbnails
Contents