20178. lajstromszámú szabadalom • Távkikapcsoló készülék

— 2 -kapcsolására egy (j) elektromágnes szolgál, melynek (k) horonya (2. és 4. ábra) az (1) rúgó hatása folytán egy az (f) csapon lazán forgatható (m) orr elé lép és ezáltal egy kis, rajta megerősített (n) súlyemeltyűt majdnem függélyes helyzetben tart. Az (m) akasztékorron ezenkívül oldalt még egy (o) bütyök van elrendezve, mely az (i) támasztóemeltyű pályájában van elrendezve, hogy utóbbit a (g) orról letolja. Mivel az (a) kötéltárcsa és (d) súly (g i) akasztéka csak kevéssé van megterhelve, tehát az (i) támaszték letolására való (n) súlyemeltyű is kicsi lehet és mivel ennek folytán a mágneshorony megterhelése sem nagy, tehát a mágnes gerjesztésére szolgáló áramforrás gyönge lehet és körülbelül két normálelemből (csöngettyűelemből) állhat, úgy hogy a vezeték mindenüvé, a legkülönbözőbb munkahelyekre, minden külön szigetelés és elővigyázat nélkül elhelyezhető, hogy veszély pillanatában minden munkásnak kezeügyében legyen és a kikapcsolókészűléket helyéről működésbe hozhassa. Ha ez beáll, azaz ha az áramkör záratik ós a (j) mágnes gerjesztetik, akkor ez a (k) horonyt magához vonzza; utóbbi az (m) orrot szabaddá teszi, az (n) súlyemeltyű leesik (2. ábra) és az (o) bütyök az (i) emeltyűt a (g) orról letolja, miáltal az (a) kötéltárcsát forgáshoz szabaddá teszi. Ezen szabaddátétel által az előbb kis emeltyűkar, mellyel a (d) súly az (a) kötéltárcsára hatott, most a tárcsa sugarára megnagyobbodik, úgy hogy a húzóerő, melyet a súly a kötéltárcsára kifejt és melylyel az utóbbit forgatni törekszik, lényegesen, azaz többszörösére fokozódik. Ezen meghosszabbított emeltyűkarral a (d) súly addig hat a kötéltárcsára, míg utóbbin kötélmenetek vaunak és róla lehúzhatok. Hogy az (a) kötéltárcsa ezen többszörös forgását egy hajtószíjnak egy fölékelt tárcsáról egy laza tárcsára való átvezetésére fölhasználhassuk, a kötéltárcsával két (p q) vájolt kerék van szilárdan összekötve, melyek különböző nagyságúak, hogy szükséglet szerint az egyiket vagy a másikat használhassuk. Ezen vájolt kerekek egyikén (a rajzon p) szintén egy (r) kötél van megerősítve és ezen kötél egy szíjkikapcsoló villával van összekötve. Az (r) kötél azonban oly módon van a (p) kerékről levezetve, hogy a (c) kötélnek az (a) tárcsáról való letekercselésénél az (r) kötél a (p) kerékre fölcsavarodik, úgy hogy míg a (d) súly a (c) kötéllel az (a) tárcsára forgatólag hat, az (r) kötél az illető kikapcsoló-szerkezetre annak működtetése czéljából húzást fejt ki. Ily módon az (a p) tárcsa többszöri körülfordulásának megfelelően a legszélesebb szíj, ha szükséges, több tárcsán át is oldalt vezethető, hogy egy hajtógépet vagy transzmissziót nyugalomba hozzunk. Hogy a mellett ezen munkavégzés megszakítást ne szenvedjen, a kis (n) súlyemeltyű esését egy (s) csap (2. és 3. ábra) akként határolja, hogy az (o) bütyök a kiakasztás után állandóan az (i) emeltyű előtt fekszik és utóbbit visszaszorítja, úgy hogy a (g) orr ismételt elmozgásánál (forgásánál) nem akasztatik meg és ezzel az (a) tárcsa forgása nem szenved megszakítást. Ha a készülék működésben volt és azt a következő szükséglet számára ismét nyugalmi helyzetébe kell visszahelyezni, akkor legelőször a kis (n) súlyemeltyűt kell ismét fölállítani és ezáltal megakasztani, erre az (a) kerék visszaforgatandó, hogy ezzel a (c) kötél ismét föl- és az (r) kötél ismét letekeredjék, míg egy az (a) tárcsán levő (t) csap a (c) kötélbe ütközik és az (i) támasztóemeltyű ismét a (g) orr elé fekszik. Ezen állásban az emeltyűkar, mellyel a (d) súly az akasztókra hat, ismét többszörösen megrövidült, úgy hogy az akaszték a legkisebb erővel kikapcsolható, a mi nem lenne lehetséges, ha a kötéltárcsa működő tölülete nem lenne megszakítva és a (d) súly állandóan a tárcsa kerületének a tengellyel egy vízszintesben fekvő pontjára hatna, mint az később a működő erő kifejtésénél több körülfordulat tartamán át történik.