20107. lajstromszámú szabadalom • Hárfa új húrelrendezéssel és húrfekvéssel

Megjelent 1900. évi deczember lió 18-án. MAGY. SZABADALMI KIK. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 20107. szám. IX/d. OSZTÁLY. Hárfa új húrelrendezéssel és húrfekvéssel. WEIGEL KÁROLY ZENETANÍTÓ HANNOVERBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 évi április hó 3-ika A jelen találmány a hárfahúrok uj elrendezésére és fekvésére vonatkozik, mely a jelenleg szokásos mechanizmust (pedálokat) fölöslegessé teszi és a hangszernek eredeti egyszerűségét visszaadja. A hárfán már régtől fogva a kétlépcsős diatonikus hangsor van használatban. A húrelrendezése ezen módjánál a hangnemek változatai (inodulácziói), melyek az idők folyamán a hangszerektől mind nagyobb mértékben követeltettek, csak mesterséges módon (mechanikusan) voltak előidézhetők. Maga egy kétszeres hangfokozás (kettős pedálhárfa) rendkívül komplikált mechanizmusa nem felelt meg, a gyors és messze menő moduláczióra tekintettel, a modern műigényeknek. A pedálhárfák számára szolgáló hangelrendezésben tehát különös tekintettel kell lennünk a pedálmechani'zmus sajátságát képező korlátokra, így pl. a chromatikus skála és az erre alapított akkordok élénk tempóban teljesen kivihetetlenek, míg lassú mozgásánál rosz hatásúak. Egyes díszítő hangjegyek is már nehézségeket okozhatnak, melyek a vele elérni kivánt hatással semmi féle viszonyban nem állanak. A régibb és ujabb időben végzett különböző kísérletektől, melyeknek czélja volt ezen említett hátrányokat megszüntetni és a hárfát a chromatikus hanghúrokkal ellátni, a jelen találmány mindenekelőtt nagy egyszerűsége által különbözik. A tizenkét-lépcsős hanglétra nélkülözhetetlen hanganyaga olyan elrendezésbe és fekvésbe van hozva, hogy a játszó kezének kényelmesen rendelkezésre áll. 1. Valamennyi húr egy sorban hézagnélküli chromatikus sorrendben áll, pl. C, Cis, D, Es, E, F, Fis, G, Gis A, B, H. Ennek következtében az akkordokhoz vagy a hanglétrához való fogások minden hangnemben ugyanazok, csak épen hogy más kiindulási ponttal bírnak. A szem tájékoztatására fekete ós vörös húrok szolgálnak. A húroknak egymástól való távolsága úgy van megválasztva, hogy egy középszerű normális kéz egy oktávon túl még körülbelül három vagy négy húrt érinthet. 2. A húrokközti légür valamennyi helyzetben ugyanaz; ebből következik, hogy az akkordok és intervallumok ugyanazon arányban szűkülnek, mint ahogy a húrvastagság a magasabb fekvésben csökken. 3. A húroknak a játszó kezéhez viszonyított ferde helyzetnél fogva a feszültségi viszonyokban lényeges könnyítést érünk el.