20069. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzótest és eljárás annak előállítására

Megjelent 1 í)0(). évi deczember hó 15-én. MAGY. m KIR. SZABADALMI LEGT HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 20069. szám. VII/h. OSZTÁLY. Villamos izzótest és eljárás annak előállítására. RE IS S J Ó Z S E F M É R N Ö K B U D A P E S T E N. A szabadalom bejelentésének napja 1898 április hó 2-ika. A jelen találmány oly villamos izzótestek előállítását ezélozza, melyeknél az izzási állapotukban nagy fénykibocsátó képességgel bíró u. n. másodrendű vezetőknek azon ismeretes tulajdonsága van hasznosítva, liogy ezek csak bizonyos hőfokra való fölhevítésük után vezetik az elektromos áramot-Már a nyolczvanas évek elején lettek is. meretesekké oly lámpaszerkezetek, melyeknél az akkor még tökéletes szigetelőknek vagy legalább is rossz vezetőknek tartott elektrolytok nagy fénykibocsátó képessége fölhasználtatott. Ismeretesek azonban ezen időszakból oly lámpaszerkezetek is. melyek-Jnek természetéből önként következik, hogy az azokban alkalmazott rossz vezetőkön áram ment keresztül és ez, nem pedig valamely külső hőforrás tartotta azokat a kívánt izzó állapotban. Ilyen különösen a Buchner féle lámpa, melynél egy másodrendű vezetőből készült csöves test belsejében kemény szénréteggel bevont, ugyancsak másodrendű vezetőből készített golyócskák voltak elrendezve és ezen izzótest azután az áramkörbe úgy volt bekapcsolva, hogy a belső golyócskák, valamint a csöves izzótest anyaga is kontaktusban volt az árambevezetéssel. A csak kevés ponton érintkező golyócskák rétegén j keresztülmenő minimális árammennyiség ter-i mészetesen elegendő volt arra, hogy a golyócskákat körülfogó testet annyira fölhevítse, hogy az is jó vezetővé lehetett és az I áram azon is keresztülmenvén, általa erős izzásba hozatott. Bár épen megteremtőik által félreismervék, de kétségtelenül az elektromos lámpák ezen csoportjába tartoznak az annak idején gyakorlatilag is alkalmazott u. n. soleillámpák, melyeknek szerkezete abban állott, hogy egy márványtömbnek szemben fekvő oldallapjain alkalmazott alkalmas vájatokba két szénelektróda volt beillesztve, melyek között azáltal lehetett fényivet létesíteni, hogy az egyik szénrúdnak és a márványtömbnek megfelelő furatán keresztül vékony szénpálczát toltunk a másik szénrúdig, miáltal az áramkör záratott. A pálcza kihuzatásánál tehát a két szénrúd között fényív létesült. Nem szenvedhet kétséget, hogy ez a fényív rögtön magától megszűnt, mihelyt a szénrudak közé igtatott és azokkal érintkező márványtömb vezetővé lett. Ezen szerkezetnél tehát a másodrendű vezető tényleg előbb fölhevíttetett, a mikor is önműködőlég kapcsolódott be az áramkörbe. Ujabban azután Nernst-féle lámpa meg-